„A diplomás túlképzés tévhit. Minden kutatás azt mutatja, hogy a diplomások (köztük a pályakezdők) foglalkoztatási aránya jóval nagyobb, munkanélküliségi aránya pedig jóval kisebb, mint a középfokú végzettségűeké. A diplomások bérelőnye a középfokú végzettségűekhez képest nálunk a második legmagasabb az OECD országok között, továbbá a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozások aránya több mint kétszeresére nőtt az elmúlt években. A munkaerő-piac tehát keresi a diplomásokat. Ráadásul Magyarországon jóval alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint az EU országok átlagában, és lemaradásunk a fiatalabb korcsoportokban még nagyobb is, mint az idősebbek között.
A NEFMI-nek nincsenek megbízhatóbb információi a munkaerő-piaci igényekről, mint a felsőoktatásba jelentkezőknek. A jelenlegi munkaerő-piaci igényeket a keresetek, a foglalkoztatási arányok, és az álláskeresési idő mutatja meg, a jövőbeli igényeket pedig nem ismerjük. (A vállalatok, munkáltatók sem tudják három évre előre megmondani, mi lesz velük.) Az állami finanszírozású felvételi keretszámokat azokon a képzési területeken korlátozták leginkább, ahol a hallgatók nagyobb aránya jelentkezett költségtérítéses képzésre. Az érettségizők kimutathatóan rendre azokra a területekre jelentkeznek kisebb arányban költségtérítéses képzésre, ahol az átlagosnál rosszabbak a kereseti lehetőségek, kisebb a foglalkoztatási arány, és hosszabb az álláskeresési idő. Azokra a területekre tehát, amelyek iránt kisebb a munkaerő-piaci kereslet.
Mivel e területeken kisebb mértékben csökkentették a férőhelyek számát, ezért ott relatíve javulnak a bekerülési esélyek. Sokan, akik nem tudnak fizetni tanulmányaikért, kényszerhelyettesítésként ezeket a képzési területeket fogják választani, tovább rontva ezzel a képzési ág végzőseinek munkaerő-piaci helyzetét. A nem támogatott ágakban, a keresett szakmákban, pedig lassítják a kínálati alkalmazkodást, vagyis a szabályozás akadályozza, hogy a felsőoktatás kínálata alkalmazkodjon a munkaerő-piaci igényekhez.”