„A szabad beszéd veszélyes műfaj. Elég egy félreérthető jelző, egy megbicsaklott mondat, és kész a baj. Márpedig a mai világban nincs kegyelem. Ha valaki, akkor én tudom.
Az álmok, a remények világa tágas. Vágyhatjuk Trianon sebeinek gyógyulását, a történelmi magyar nagyság helyreállítását, multi cégek helyett a magyar tulajdonú gazdaság dominanciáját. A realitások ennél kegyetlenebbek, szűkebb a mozgástér, mint bármikor. Az európai bal- és jobbközép megoldásai között egyre kisebb a különbség. A spanyol vagy portugál jobboldal megszorít, a görög vagy olasz egységkormányok nemkülönben. Ha a megoldások között nincs különbség, akkor nem marad más hátra, mint rombolni az ellenfelet. A mai politika úgy akar építeni, hogy közben rombol. Rombolja a politikai alternatívát, a rivális morális tekintélyét. Ezt hívják karaktergyilkosságnak. Erről is van tapasztalatom.
A hibától, a félreérthető megjegyzésektől való félelem szüli az unalmas politikai beszédet. Se hús, se hal, lehet eső, lehet hó. Elveszik a karakter, homályos marad a szándék. Mindenki azt érti bele a szövegbe, amit hallani akar. Ezért aztán még a tehetséges politikus is felolvas, szakértők vitatkoznak minden mondaton, végül pedig ők írják meg az elmondandó szöveget. Biztonságosnak tűnő megoldás. Persze eközben elveszik a lényeg, a konfekció legyőzi a taylor-made egyediségét.
Én – e tekintetben régi módian – mégis jobban szeretem a szabad beszédet, mert az jobban én vagyok. A hallgatóság engem, és nem tanácsadóimat hallja. A tökéletlenség mögött engem lát, azt, hogy én mit gondolok, hogyan érzek, miként ítélek.
Az ilyen beszéd lassan épül. Hetekkel korábban izgat a beszéd karaktere, tónusa, stílusa. Ez a legnehezebb. Ha ez megvan – sokszor csak a beszéd előtti utolsó órákban, percekben -, akkor a többi már könnyebb. Mert azt, hogy miről és mit mondjak, az egyszerű. Úgy és azt kell mondanom, ahogy és amit gondolok, amilyen vélemény és meggyőződés kialakult bennem.
Így készültem a tegnapi beszédre is. Napokig tartó merengés a beszéd karakterén, aztán egyszerű vázlat a témákról. Pár szó egy papír fecnin. A biztonság kedvéért, hogy semmi ne maradjon ki. Aztán a végén úgy is te döntesz el mindent. Van-e mondanivalód, van- e erőd. Te beszélsz, a hallgatóság meg dönt: hisz-e igazadban, vagy sem.
Igazat mondtam tegnap.”