„Hu Csin-tao, a KKP főtitkára az elmúlt évtized során ellenségesnek mutatkozott a Nyugattal szemben. Azt azonban, hogy Kína ténylegesen mit tett - vagy mit nem tett - ez idő alatt, azt nagyrészt nem Hu személye, hanem a nemzetközi rendszer dinamikája határozta meg.
A nemzetközi rendszerben uralkodó anarchia - mely a realista elméletekkiindulópontja - ugyanis nagy mértékben determinálja az államok viselkedését. Ez abiztonsági dilemma létével magyarázható: egy ország csak akkor érezheti magát biztonságban, ha több hatalmat birtokol riválisainál, az azonban, hogy ő erősödik, ellenfeleit is hasonló magatartásra sarkallja.
Másodlagos tehát, hogy ki vezeti Kínát a következő évtizedben, a fontos szempont ugyanis az, hogy az óriási léptékű gazdasági növekedés folytatódik-e. Ez azért lényeges kérdés, mert a katonai hatalom alapját a gazdasági tényezők képezik, s ha Kína ezen a téren tovább erősödik, az szükségszerűen magával hozza a biztonsági dilemma katonai aspektusának élesedését.
Mindezzel persze nem azt akarom állítani, hogy lényegtelen, ki vezeti a Föld legnépesebb országát. Mint azt láttuk, igenis fontos kérdés, hogy Hszi Csin-ping, leendő pártfőtitkár milyen irányba tereli az ázsiai állam gazdaságát. Azt azonban ne várjuk, hogy egy effajta vezetőváltás radikális változást hozzon a nagyhatalmi politika biliárdasztalán is: ott ugyanis a kínai golyó már mozgásban van, s pályáját belülről igen nehezen lehet megváltoztatni.”