„Az unió vonzáskörzetében tevékenykedő európai polgárokkal hazánkról beszélgetve kiderül, hogy kevésbé magukon a lépéseken, sokkal inkább azok mikéntjén lepődtek meg. EU-szerte több államban is akad(t) ugyanis miópiában szenvedő nacionalista vezetés, a közösségi integrációt elutasító elnök, a médiapluralizmus és a hatalmi ágak szétválasztását minimum sajátosan értelmező volt elnök, a statisztikákat meghamisító kormány, a szélsőjobboldali eszmék terjedését aduászként rendszeresen előrántó kormányfő, hogy csak néhány rossz beidegződést említsünk.
Mindezt figyelembe véve, az Orbán-kormány egyes intézkedései külön-külön nem lépnék át az EU, az Európa Tanács, az EBESZ és más nemzetközi szervezetek ingerküszöbét. Ezt a kormány képviselői is gyakran hangoztatják Brüsszelben, az ismert gyermeki érvelést hozva fel, mely szerint »ha a Pistinek lehet, akkor nekem miért nem?«. Pedig éppen a Fidesz »eltúlzott kritikák áldozatai vagyunk« megközelítése az, amely egyebek mellett tovább pumpálja a világsajtóban a magyar lufit.”