Változott a motivációd?
Általában, ahogy a sportolók idősödnek, azt gondolják, egyre többet megengedhetnek maguknak. Akár fegyelemben, akár úgy, hogy visszavesznek a munkamennyiségből. Nálam ez pont fordítva működik: egyrészt, ha tartani akarom a lépést vagy jobb akarok lenni, mint a fiatalok, akkor legalább ennyit kell dolgoznom vagy többet, mint eddig, vagy mint ők. Másrészről azt gondolom, egyre kevesebb világverseny van már nekem hátra, azokon viszont minél szebb eredményt szeretnék. Ezért voltunk mindannyian nagyon csalódottak a sanghaji vb után, az idősebbek tálán kicsit jobban, hogy aranyesélyes csapatként játszottunk, nagyon sok szép momentumunk volt, fölénnyel vezettünk a szerbek ellen az elődöntőben, végül csak negyedikek lettünk. Az egy 3 fokozatú csalódás volt: nem nyerhettük meg az aranyat, nem játszhattunk döntőt és még a bronzmeccs sem sikerült a horvátok ellen. Vagyis az első három célunkból egy se jött össze. Csak a minimális, hogy az olimpiai kvalifikációt simán kivívtuk. Az biztos, hogy az elmúlt három év a válogatott legsikertelenebb időszaka eddig, úgyhogy most az Eb-n szeretnénk domborítani. És aztán még mindig lesz fél év az olimpiáig, remélem, mindenki egészséges lesz és képesek leszünk valami olyat alkotni, amit talán soha, senki nem tud majd megismételni.”