„Természetesen nagy kérdés, hova vezet az útjuk, mit jelent az általuk meghirdetett Új Ellenállás, hogyan viszonyulnak a többi ellenzéki párthoz, a civilekhez, és ők kívánnak-e valóban együttműködni az LMP-vel. Mert az talán keveseknek tűnt fel az elmúlt héten, de az LMP meghívta az összes parlamenti pártot, múlt pénteken, szombaton, és kedden is sajtóközleményben, sőt személyes egyeztetésen is, vegyenek részt pénteki tüntetésükön, de válasz nem érkezett. Sőt a Népszabadság cikke szerint vissza is utasították a részvételt az Új Ellenállásban. Az MSZP, a DK, és Jobbik egészen péntek 11 óráig nem akart részt venni az Új Ellenállásban (A házi ellenzék Jobbik később sem), de amikor azt látták, hogy az LMP felrobbantott valamit, rögtön rászálltak, nyomultak. Mondjuk, gonoszak lennénk, ha nem említenénk meg Tukacs Istvánt vagy Tóbiás Józsefet, akik nem egy fénykép (mint Nyakó, aki beállt fényképezkedni a leláncolt LMP-sek mellé, mint egyszeri Japán turista) és egy hír erejéig mentek oda az LMP-sekhez, hanem szendvicset, és teát vittek nekik, nem akartak mindenáron szerepelni. Vagy a Szolidaritást és a Millát akik valószínűleg nem akartak beállni egy egypárti demonstrációba, abban a helyzetben helyesen (ezért is érthetetlen az MSZP és Mesterházy elutasító válasza az összefogásra), de ezt rámászás nélkül feltudták adni, amikor látták, szükség van rájuk!
Fordulópont az ellenzéki összefogásban csak akkor jöhet létre, ha az igazság nem csak egy média kifejezés lesz, ha az ellenzéki pártok őszintén akarnak összefogni és nem csak politikai szempontok és egyszeri pártérdekek szerint paroláznak, egy ilyen napon. Ha az összefogás nem parttalan valami, hanem a politikai érdekek és értékek egyenes következménye lesz! (...)”