A fiskális unió nem több egy mítosznál

„Fiskális unió a nemzeti szuverenitás teljes feladása nélkül nem megvalósítható. Ebbe a tagországok sohasem egyeznének bele. Ezért a fiskális unió egy mítosz. Egy ország politikai vezetői saját választóiknak tartoznak felelőséggel. Ha úgy látják, hogy az Európai Únió felé vállat fiskális kötelezettség konfliktusba kerül saját választóik felé vállalt kötelezettséggel, akkor azon nyomban kihátrálnak a megállapodás mögül. Egy megállapodás, legyen szó akár fiskális szabályokról akár közös euró kötvényről, válsághelyzetben nem ér többet annál a papírnál, amelyre írták.

Mit tehet Brüsszel, ha egy tagország nem teljesíti egy vállalt kötelezettségeit? Lényegében semmit, még akkor sem, ha azt az Európai Bíróság döntésével megtámogatja. Az Európai Bizottság megvonhatja a strukturális alapokból származó támogatásokat, összevonhatja a szemöldökét, de nem tudja sem bíróság elé állítani, sem posztjáról elmozdítani a megállapodást be nem tartó ország miniszterelnökét. Ezért kiélezett helyzetben nem számíthat a megállapodás betartására. Ha az utcán gépkocsik tucatjai égnek, ha tízezrek tüntetnek heteken át az ország gazdaságpolitikája politikája ellen, ha a bankrendszer a bedőlés határán van, ha a külső adósság alatt roskadozó vállalatok a csődszélén állnak, akkor ne gondolja senki, hogy egy kormányt érdekel egy nemzetközi megállapodás.”