Bolondozások kora

„Nem lennék most az imperialisták helyében. Még röhögcsélnek, nem vesznek forintot a rohadékok, de aztán ha egyiket-másikat megtalálja a magyar titkosszolgálat a mérgezett esernyővel, majd észbekapnak. És befejezik a spekulációt, ami bűn, a gyilkossággal egyenértékű, emberiség elleni.

Hogy milyen viselkedést várunk el tőlük, az még nem világos, tudniillik ha esetleg veszettül vásárolni kezdenék a magyar államkötvényt és a forintot, az megint spekuláció lenne. Viszont ha félelmükben hozzá se nyúlnak, akkor ott vagyunk, ahol most. Igaz, most még nem a hangtompítós különítménytől félnek, csak attól, hogy kevesebbet, esetleg semmit sem fog érni az áru, mire észbe kapnak. Nekünk nem az a bajunk, hogy spekulálnak velünk, hanem hogy a legtöbben a bukásunkra fogadnak, de minimum a költségvetés bukására. (...)

Itt van mindjárt a devizahiteles, akit érdekes módon egyelőre megmenteni akar mindenki, pedig ők aztán tömegesen, rengeteg pénzzel spekuláltak. Csak rosszul! Hát ez pech. A szándék megvolt, hogy jól járjanak a valutaárfolyamokkal, csak nem jött össze nekik. Arra számítottak, hogy a frank veszít az értékéből, vagy legalább szinten marad. A svájciak mégsem fordultak a titkosszolgálatokhoz.

Spekulálni, az eredetileg annyit jelent, hogy gondolkodni, töprengeni, mérlegelni a haszon reményében. A jó spekuláns azért kellemetlen, mert megveri sakkban a kormányokat. Elárulom a kellemetlen igazságot: így viselkedik minden befektető, sőt minden háziasszony. Így tesz az autógyár, amikor idehozza a termelést, és amikor majd elviszi.  Sőt így dolgoznak büszkeségeink, a magyar nagybefektetők is.”