„Fura egy világban élünk. Minél nagyobb bajba kerül valaki, minél jobban sikerül elhitetni róla, hogy kockázatos adós, annál drágább hitellel »segíti ki« a bajból a »baráti« államok bankja. Mivel a hitelminősítők képesek elhitetni a világgal, hogy sebezhetők vagyunk, ezért már nem elég, ha az IMF elővigyázatosságból mögénk áll, most már azt szajkózzák az elemzők, hogy a lényegesen drágább készenléti hitelre szorulunk rá.
A kormányfő szóvivője szerint nem a valós gazdasági folyamatok indokolták a leminősítést, ez jóval inkább az euró válságáról szól, mint Magyarországról. Emlékeztetett arra is, hogy a miniszterelnök korábban világossá tette: december közepén egy újabb spekulációs támadás várható hazánk ellen. Lehet, hogy ez állhat az újabb bóvli minősítés hátterében. Ám ha valóban így van, felvetődik a kérdés: nyusziként miért rángatjuk az oroszlán bajszát a jegybankelnök megregulázására vonatkozó ötletekkel, miért nem ütjük előbb nyélbe azt a megállapodást az IMF-fel a hitelezőink megnyugtatására, és csak utána hányjuk-vetjük meg a független Magyar Nemzeti Bank ügyét a magyar Országgyűlésben.
Mindazonáltal indokolt lenne megvizsgálni azt is, hogy Magyarország milyen eséllyel indíthatna kártérítési pert a bennünket bóvli kategóriába süllyesztő hitelminősítők ellen. Ha igaz az, amit a kormányfő és a nemzetgazdasági miniszter állít a magyar gazdaság, illetve a központi költségvetésünk helyzetéről, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a devizahitelek súlyos gondját épp a napokban sikerült megoldani a hazai bankokkal közösen, akkor jogosan vethető fel, hogy indokolatlanul okozott kárt Magyarországnak a két hitelminősítő.”