Csonkamagyar patológiák

„Magyarországon – és ez egyedülálló! – liberálisnak tartják egyrészt ezt is (vagyis a kommunisztikus/szocialisztikus és a kisebbségvédő, ámde összességében antikapitalista és egyenlősítő baloldalt, amelynek korszerű alakja az új szociális mozgalmakban szemlélhető meg, amelyek jellemzően az internetkettőn és ami majdnem ugyanaz, mobilon szerveződnek), ÉS UGYANAKKOR azt is, ami mindennek az ellenkezője: a neokonzervatív piaci fundamentalizmust a maga deregulációs, privatizáló, kínálatoldali, egyensúlyi, adócsökkentő, államikiadás-csökkentő, individualista (olykor naiv-öncsaló módon libertáriusnak negélyezett), elavult politikáival (policies: ezt helytelenül fordítják »szakpolitikáknak«).

Hogy a csudába lehetséges ez?

Az elmaradottságon és a kétségbeejtő műveletlenségen kívül (ez nem lényegtelen, de tévedés volna eltúlozni a jelentőségét) az ok alighanem a nyolcvanas-kilencvenes évek alkotó zűrzavarában keresendő. Akkor ugyanis az egyetlen szívet-lelket megrengető újdonság a liberalizmus volt, amely pro és kontra hevítette a nemzet elméit. A liberalizmus ellen csupáncsak világnézeti küzdelmet folytató jobboldali kormánytöbbség a legtöbb fontos vonatkozásban liberális politikát folytatott (privatizálás, liberális alkotmányosság), miközben megpróbálta – akkor még csak félsikerrel – a közszolgálati médiákat megszállni, továbbá megkísérelte az etnicista mozgósítást, majd visszarettent tőle. Később a szocialista többségű kormányok folytattak többé-kevésbé liberális politikát, de részben még az első Orbán-kormány is (és előbb a Fidesz részben még liberális ellenzéke volt Horn Gyulának, MSZP). Rengeteg ember fordult a liberalizmus ellen, de a főbb tartalmak tekintetében eleinte ambivalencia uralkodott, mindenesetre ez volt az egyetlen politikai téma.

A demokratikus rendszerváltás totális kudarca – hiszen gazdasági, szociális, ökológiai, civilizációs, kulturális és erkölcsi válságba fúlt – természetesen kompromittálta azt, ami ha nem is volt egyértelműen a rendszerváltás alapeszméje, kétségtelenül a rendszerváltás alatt folyt hangos közbeszéd témája volt, ami megkönnyítette azonosítását magával a fordulattal és a fordulat sikertelenségével. Ebben a történelmi pillanatban alakult ki a csonkamagyar politikai képzeletben a nóvum formája. A nóvum a mai Csonka-Magyarországon a liberalizmus, immár azokkal a tulajdonságaival, konnotációival, amelyeket a jobbra fordult közszellem időközben ráragasztott.”