Átkozott frigy
Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet, s ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor.
Ha nemzeti kormánya van hazánknak, mindig ugyanaz a mélységes, csillapíthatatlan gyűlölet tör fel az „európaiakból”.
„A hazai sajtó az internetes szubkultúra szintjére süllyedve átkozódik, Kéri László egy interjúban Orbán Viktort pocskondiázza, ezt megszokhattuk, de az érvelésben van egy pont, ami túllép ezen: »Viktor nem számolt azzal, hogy létezik nyugat-európai önérzet. Hogy Kína, az USA és időnként Oroszország kioktatja Merkeléket, nem szeretik, de nem tudnak tenni ellene. Na de, hogy Mucsáról is beszólnak Berlinnek meg Párizsnak, azt nem nyelik le.« A kormánykritika vezérszólama másfél éve az, hogy a külföld nem hazánkat bírálja, hanem Orbán Viktort, ám Kéri Lászlónak ez a mondata bizonyítja, ez bizony hazugság. Mucsaiak vagyunk, akik nem merünk kicsik lenni, ugrálunk és provokálunk, nem létező nemzeti szuverenitásunkat védelmezzük, legjobb esetben is félkegyelműek vagyunk, akik még ragaszkodunk a magyar jelképekhez, mint amilyen a Himnusz vagy a Szent Korona, ahogyan egy művészettörténész mondja: »…az Orbán-rendszer ezekben a hónapokban tékozolja el végleg azt az amúgy is kétes értékű szimbolikus tőkét, amit tíz év óta gyűjtött magának.« Ha nemzeti kormánya van hazánknak, mindig ugyanaz a mélységes, csillapíthatatlan gyűlölet tör fel az »európaiakból«, a világpolgárokból: a gyűlölet és a megvetés egy nemzet iránt, amely elmaradott és ostoba módon nem rájuk szavazott. Ha tehetik, megbüntetnek minket, hogy attól koldulunk. És tesznek róla, hogy kolduljunk.”