2012

„Miközben a kormány továbbra is elutasítja a »megszorítások politikáját«, hatalmas – 1400 milliárd forintos – állam­ház­tar­tásiegyenleg-javítást tűzött ki célul a 2012-es költségvetésben. Ha összejön ez a kiigazítás, tartható lesz a központi deficit rekord alacsony mértéke. Amennyiben pedig az uniós normák alá zuhan a büdzsé hiánya, úgy »mindenki« megnyugodhat, de legfőképpen Brüsszel és a mindenható piacok. A második Orbán-kormány pedig elmondhatja majd magáról: uniós csatlakozásunk óta 2012-ben sikerült elérnie Magyarországnak azt, hogy csak kicsikét költsön többet az állam annál, mint amit megtermel, pontosabban beszed. Amúgy a 2,5 százalékos GDP-arányos hiánycéltól függ a többi között az, hogy megszűnik-e Magyarország ellen nyolc év után az uniós túlzottdeficit-eljárás.

Mielőtt rátérnénk a központi költségvetést övező, esetleges kockázatokra, nézzük, mekkora árat kell fizetnünk a hiánycélért, a pénzügyi stabilitás eléréséért! A kiigazító csomag több mint egyharmad részben támaszkodik az adók formájában növekvő fizetési kötelezettségekre. Magyarán fölfelé ugranak az adókulcsok: az áfáé, az eváé, valamint több ízben is nő a jövedéki adó, emelkedik a cégautóadó és autóvásárláskor is több illetéket kell fizetni – hogy csak a javát említsük. Eközben a kiadási oldalon is beindul a spórolás. Méghozzá úgy, hogy csökkentik az állástalanok segélyét, »rendszerszinten« a rokkantnyugdíjakat, valamint a gyógyszerkassza faragásán keresztül kevesebb jut az egészségügyre és a közszférában is elmarad a szokásos béremelés. Ide tartozik, hogy azoknak a keresetét azonban emeli a kormány, akik rosszul járnának a személyi jövedelemadó rendszerének átalakításával, az adójóváírás intézményének teljes kivezetésével. Természetesen a minisztériumok házi büdzséje is apad, és számos állami fejlesztést tesz a függő tételek sorába a kabinet.

Hogy a felsoroltakból ki, mit olvas ki – fájdalmas megszorításokat vagy éppen strukturális reformokat –, iskola kérdése.”