A Lomnici-csúcs

„Annak idején megígértem: szólni fogok, ha baj van. Baj van. Lomnici Zoltán múlt heti kiretusálása a híradóból ugyanis nem technikai hiba, nem rossz megoldás egy vizuális problémára, ahogy azt a médiairányítás cinikusan beállítani igyekszik. Hanem bizony Lomnici-csúcs. Egy méretes jéghegyé.

Ne higgyük el egy pillanatra sem, hogy egy vágó szórakozásból kiretusálja valaki képét, hogy bármilyen felelőssége van a történtekben. A riporter, a napi felelős szerkesztő - őket is el lehet marasztalni, ahogy meg is történt, csakhogy a felelősség nem az övék. (...)

Lényeg, hogy az a 77 milliárd forint, amelyet az adóforintjainkból közmédiára méltóztat eltapsolni a kormány, egyetlen dologgal indokolható. A pártatlan, megbízható, tisztességes és független hírszolgáltatás szükségességével, amely nélkül demokrácia nem működhet. Az, hogy remek szórakoztató műsorokat gyártsanak külsős cégek, hogy így nézettebbek legyenek a köztévé csatornái, nem lehet érv - közpénzből konkurenciát teremteni a kereskedelmieknek önmagában teljesen szükségtelen herdálás lenne. A nézettség emelésének vágyát (ami tehát alapvetően kereskedelmi szempont), például Gundel-Takács egyébként tényleg remek műsorának szükségességét csak úgy lehet indokolni közszolgálatilag, hogy gusztusos-érdekes körítés kell a profi, hírszolgáltatásnak, sokoldalú tájékoztatásnak, amely által utóbbi el is jut a polgárokhoz.

Ha hiteles hírszolgáltatás nincs, indokolhatatlan hatalmi szórakozássá, közpénz-kilapátolássá silányul az egész mutatvány.”