Az AIDS-ellenes harc kudarca

„A Globális Alap nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a HIV-járvány terjedését sikerült lelassítani, bár erőfeszítéseit jelentősen hátráltatták azok az államok, amelyek ideológiai alapon elutasítják a tudományos bizonyítékokon alapuló HIV-megelőzési módszereket. Így például Kelet-Közép-Európában és Közép-Ázsiában még mindig elsősorban az intravénás drogfogyasztáshoz használt eszközök megosztása az új fertőzések fő oka. Míg a fertőzéseknek ezt a módját Nyugat-Európában már sikeresen megállították az úgynevezett ártalomcsökkentő programok (például tűcsere, gyógyszeres helyettesítő kezelés) segítségével, addig például Oroszország még mindig határozottan elutasítja az ilyen programokat. Pedig lakosságának több mint másfél százaléka HIV vírussal él, az új fertőzések többsége még mindig a drogfogyasztáshoz köthető.(...)

Csak 2009-ben 1,8 millió ember halt meg az AIDS betegség következményeként, köztük 260 ezer gyermek. A Globális Alap támogatásainak elapadásával félő, hogy ez a szám 2012-ben jóval magasabb lesz – még akkor is, ha egy vésztartalék továbbra is elérhető marad, hogy az életmentő kezeléseket tovább folytassák. Lehet, hogy a megmaradó pénz tűzoltásra jó lesz, de nem elég ahhoz, hogy a járvány terjedését visszaszorítsák. Vajon az új fertőzések és emberek tömegeinek egyébként megelőzhető lassú kínhalála is leírható veszteség lesz csupán a pénzügyi válság egyenlegében?”