EU-csúcs: Időt kérni viharban?

„A nemzeti szuverenitásunk hangoztatása jogos és üdvös dolog egyébként: történelmi fordulópontokon folyjanak is róla viták, és ebből a szempontból megalapozott Orbán időkérése. Ne felejtsük el azonban, hogy nemzeti szuverenitásunkat rég aláírt nemzetközi egyezmények egész sora, valamint uniós csatlakozásunkkor Brüsszelnek átadott döntési és ellenőrzési jogkörök kurtítják már így is. Nem is beszélve gazdasági szuverenitásunk teljes lehetetlenségéről exporttól függő iparunk és hatalmas adósságaink miatt. Az IMF-től való eltávolodás végül a nemzetközi pénzpiacok miatt még nagyobb bizonytalanságba, s ennek eredményeként újra az IMF-hez vezetett vissza.

Kérdés, hogy az EU nagy többség által elfogadott új játékszabályaitól való távolmaradás, vagy legalábbis az időkérés, hosszan elhúzódó gondolkodási idő hová vezet. Van-e valami kedvezmény, amit ki tudunk harcolni az időhúzással az EU-tól – amikor még Nagy-Britanniának sem engedtek semmilyen kedvezményt. Orbán szerint „márciusig kell a döntésnek megszületnie, így a parlamentnek bőven van ideje«. Csakhogy Európának és a válságból való kibontakozást váró és elváró európai polgároknak, köztük a magyaroknak viszont nincs ideje.

Bármi lesz a döntésünk, és bárhogy is alakul majd az új mag-Európa sorsa, mi ahhoz vagy csak fáziskéséssel tudunk csatlakozni, vagy pedig a hullámok közé beeresztett mentőcsónakunkban nézhetjük az óceánjáró tovább imbolygó útját a viharban. Attól pedig hiába kérünk időt.”