„Azok viszont, akinek egyszerűen csak abból van elegük, ami úgy egészében történik az országban (mert valójában persze, hogy ők számítanak, nem a hívők, mindig is ők számítottak), és ennek még hangot is adnának, azok kivételesen, a próba kedvéért megtehetnék, hogy nem fogadják el azt az érvet, hogy »mi egy kicsivel kevésbé vagyunk rosszak”. Ha nem vennék magukra azt az indentitást, amiről 2009-ben úgy írt az Index, hogy »a csatornában én vagyok a legkeményebb szardarab«. Vagy akkor legalább írják fel a táblákra, hogy »én ugyan már nem várok semmit az élettől, de egyszerűen jobb érzés, ha Simicska Lajos helyett Puch László kezeli a kézipénztárt«.
Igaz, hogy a kormány objektíve rombolja a demokráciát, de ha már így van, az ilyen válság éppen arra lenne alkalmas, hogy valami alapjaiban új teremjen. Ehhez persze rengeteg mindenre lenne szükség, de mindenekelőtt egyvalamire. Nem szabad elfogadni a pillanatnyi érvet, hogy az előző kormány legalább nem jött be konkrétan az otthonunkba, és vette el a megtakarításainkat, és ide behelyettesíthető még nagyon sok példa. Nem, azt tényleg nem, de hogy nem volt olyan, amiért harcolni lenne érdemes, az is egészen biztos.
Aki Gyurcsánnyal tüntet, azért tüntet, hogy 2016-ban Szijjártó Péter láncolja magát a parlamenthez, és a Fidesz tűnjön újra egész vonzó alternatívának, miközben a kormány odabent éppen kockadobással dönt a költségvetésről. Nemes cél, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy tényleg így is lesz, de ha már kimegy valaki az utcára, ennél nyugodtan álmodhat valami merészebbet.”