„Hogy maga Simor András száműzetése az elsőrendű cél, avagy annak negyvenmillárd dollárnyi tartaléknak a megszerzése azt ma még nem tudjuk pontosan, de azért gyanítjuk: mindkettő egyszerre. Arra a pénzre Orbán már szemet vetett a hó elején, egyszersmind újabb spekulációs támadást vizionálva a forint ellen, de akkor még azt hittük: legfeljebb ez utóbbit tudja megvalósítani. De lám megint csak lebecsültük, hirtelen összedobatott egy törvényjavaslatot, amely törvényessé teheti a lefejezést és a rablást is.
Szörnyű szavak ezek, de egyáltalán nem túlzóak. Meglehet: Simor még tesz néhány bátor, vagy bátortalan lépést, hogy megfékezze az elszabadult miniszterelnököt, sőt esetleg az Európai Unióból is érkeznek majd rosszalló megjegyzések, de az eddig eltelt másfél év pontosan megmutatja mennyit érnek ezek az ellenlépések, illetve bírálatok. Pont semmit. Ahogy a médiatörvény esetében, ahogy a választási rendszer átalakításánál, ahogy az amerikai démars esetében, sőt az USA nagykövetének legújabb ópuszánál: a kormányfő és emberei magasról tettek mindenre és mindenkire.
Mint ahogy magasról tesznek ránk is. Örüljünk, hogy élünk. És, hogy ők még nem mondták nekünk azt, amit mi nekik: elég volt. Mert úgy látom, ez is hamarosan bekövetkezik. És ez sem érdekel majd senkit. Nincs ki megállítsa Arturo...”