Rádöbbent a brit lap: Orbán megingathatatlan, a többiek pedig csak sodródnak az árral
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
Az unió vezénylőinek nem tetszik, ha egyes országok saját nemzeti, regionális vagy egyéb érdekeik védelmében összefognak a „nagy és egységes uniós tervvel” szemben.
„Nem azt mondom, hogy az uniós politikai rendszer központosítása kizárná a »kicsiket« a döntéshozatalból, de vitathatatlan, hogy ez a döntés a nagyok és főleg a legnagyobb, Németország dominanciáját törvényesítené.
Ezek a kételyek Varsóban sem ismeretlenek, sőt a bal- és jobboldali ellenzék egyaránt ellenzi a tervet, a Donald Tusk vezette konzervatív-liberális kormány azonban úgy döntött: Lengyelország számára a német gyorsra való felszállás az egyedüli üdvözítő megoldás.
A választásnak megvolt az eredménye: a most záruló lengyel elnökségi fél évet lelkesen ünnepelték Brüsszelben. Donald Tusk learathatta a – magyar »kormányzás« idején lezárt – horvát csatlakozás babérjait, és a Markozy-paktum melletti csendes szekundálást is mint a higgadt és bölcs elnökség mintapéldáját ünnepelték az Európai Parlamentben. Mi több, Lengyelország az uniós külpolitika színterén is látványos szerepet kapott: Fehéroroszország »demokratizálása« már-már a történelmi idők nagyságát idézte.
Mindezért azonban egyről le kellett mondania Varsónak: a visegrádi együttműködés hatékonnyá tételéről. Nem arról van szó, hogy az unió vezénylőinek bajuk lenne a cseh–lengyel–magyar–szlovák barátkozással. Barátkozzanak csak, folyjon a bor, a sör és a vodka. Az azonban nem tetszik, ha egyes országok saját nemzeti, regionális vagy egyéb érdekeik védelmében összefognak a »nagy és egységes uniós tervvel« szemben. Akárcsak a saját bor-, sör- és vodkajogaik érdekében… ”