Kisebb sokk kell ahhoz, hogy megállítsuk a hisztériát

„Mi történik akkor, ha nem mindenki mond igent a szerződésmódosításra?

Merkel és Sarkozy december 5-i találkozója után megismételte, amit korábban is mondott, hogy ha nem tudjuk módosítani a szerződést, akár az új jegyzőkönyv, akár az alapszerződés néhány cikkének megváltoztatása révén, akkor tető alá hozunk egy kormányközi szerződést.

Most már azt is hozzátették, hogy „17+” formátumról lenne szó, azaz aki akar, az csatlakozhat. Ezek után akinek van némi fantáziája, az eljut egészen 25-ig, 26-ig. Tehát itt valakinek üzentek: ha nem tudjátok elfogadni a szerződésmódosítás valamelyik változatát, pedig nem kerül nektek semmibe, mert benneteket nem bánt, csak az eurózónáról beszélünk, akkor kötünk egy új szerződést.

Ezzel kilyukadtunk a többszintű Európa problémaköréhez, aminek a veszélyeire Ön is több ízben felhívta már a figyelmet.

Függetlenül attól, hogy hány ország írja alá az új szerződést, ez már két Európa, ez két szerződés. Eltekintve attól a szakmailag lebilincselő kérdéstől, hogy miként lehet két szerződést egy intézményrendszerrel működtetni, amivel majd a tudomány foglalkozik, ez egy politikai vízválasztó lenne, és ezt szerintem mindenki tudja. Tökéletesen tudják a britek is, nem hiszem, hogy ők ezt akarnák. Másrészt Európának alapvetően szüksége van a britekre, hiszen gazdasági vagy éppen védelmi potenciálban Nagy-Britanniát nem lehet megkerülni. Különben a történelem érdekes dolog, mert ugyanez a vita lezajlott a hatvanas évek közepén Franciaországban, és akkor Charles de Gaulle úgy döntött, hogy jobb lesz Európát a britek nélkül csinálni, de később belátta, hogy mégis előnyösebb, ha bevonják őket.

Közép-Európa ebből a szempontból nem teljesen egységes. Két közép-európai ország, Szlovénia és Szlovákia tagja már az euróövezetnek. A három nagy közép-európai ország pedig meg sem tudja mondani, mikor lép be. Ugyanakkor Lengyelország és Magyarország nagyon egyértelmű abban, hogy mi nem csak jogi kötelességnek tekintjük, hanem gazdasági és politikai célunknak is a csatlakozást az eurózónához. Tehát nem csak azért fontos nekünk, hogy mi történik, mert az euróválság kisugárzik a 27ek-re, mert ugyanabban a hajóban ülünk, és ha a hajót találat éri, az minket is sújt.

Ezért most ott akarunk lenni a játékszabályok kitárgyalásánál, hiszen azok ránk alkalmazandók lesznek. Bele akarunk szólni abba, hogy mi lesz a szerződésmódosítás tartalma. A lengyelek számára ez egy különösen fontos kérdés, készítettek külön egy dokumentumot is arról, hogy hogyan kell a 27-eket egyben tartani ebben az egész folyamatban, nehogy olyan dolgok történjenek, amit mi nem fogadunk el. Persze olyan úgysem történhet, mert a döntéshez minden ország szavazata szükséges.

A közös közép-európai érdek az, hogy csillapodjanak le a kedélyek, mert nekünk növekedésre van szükségünk a felzárkózáshoz. Márpedig ennek alapvető feltétele, hogy legyen nyugalom, mind hazai, mind nemzetközi színtéren legyen hitelezés, megfelelő forrásellátottság.”