„A legjobb karácsonyi szokások mindegyikének, kezdve a karácsonyi énekektől egészen a látványosan feldíszített karácsonyfáig, megvan a gyökere a pogány eszmevilágban és szokásokban. E szokások körét jelentősen kibővítette az amerikai kultúra, mint az értelem, a tudomány, az üzlet, a világiasság és az egoizmus, azaz a boldogság keresésének eredménye.
Amerika tragédiája abban rejlik, hogy szellemi vezetői jellemzően megpróbálták a boldogságot bűnösséggel felváltani, ragaszkodva ahhoz, hogy a karácsony lelki jelentősége a vallás és a szegény, hátrányos helyzetben lévők irányában tanúsítandó önzetlenség. A lelkiségnek azonban a valóság felismerésével kell kezdődnie. Az élet megköveteli a józan észt, az önzőséget, a kapitalizmust. Karácsonykor ezeket kellene ünnepelni, és a látszat ellenére valójában ezt is ünnepeljük.
Itt az ideje, hogy ne Krisztusra gondoljunk karácsonykor, tegyük inkább az ünnepet az egoizmust, a józan észt, az evilági létet és a nyereségvágyat bűntelenül dicsőítő szertartássá!”