Föl a fotelből!

„Szóval ha fontos nekünk, hogy az itt lakó embereket száz év múlva is magyaroknak nevezzék, akkor most lépnünk kell. Odacsapnunk, felkiáltanunk, öklöt ráznunk. Csak azért, hogy meglássák felvidéki elnyomóink, hogy létezünk, igenis létezünk! És, hogy mindenféle gazdasági apokalipszis ellenére meghallja a világ jobbik fele, hogy itt, az Európai Unió peremvidékén vannak, akik semmibe veszik azt, amit ők kiskoruktól fogva, mint az egyedüli jó és létező utat tanulnak. Hogy az Európai Unió egyik államában gyakorlatilag fasizmus van.

Igen, nem elég szövegelni: petíciózni, utazni és tüntetni kell! Ha kell, ezer és ezer autóval vonjunk blokádot a kitoloncolás előtt álló Szűcs Ilonka, Boldoghy Olivér, Dolník Erzsébet, Gubík László és a többi üldözött magyar háza körül. Ha kell, adjuk fel a leckét a pozsonyi rendőrségnek, utazzunk Brüsszelbe, riadóztassuk az összes létező nemzetközi szervezetet. Szervezzünk tüntetést a budapesti szlovák nagykövetség és az összes olyan ország képviselete elé, akik rendre halálra aggódják magukat a magyar demokráciáért, ha jobbközép kormány van hatalmon. Ebben a helyzetben a pillanatnyilag túl halknak tűnő brüsszeli képviselőinktől is azt várjuk, hogy dobják el a bevásárlótáskát, és álljanak a sarkukra.

Öklendezve bár, de muszáj megbocsátani a 2004 decemberében még a gyalázatos ellenkampány mellé álló szocialistáknak is, olvasva Mesterházy Attila tegnapi meglepően erélyes kiállását a felvidéki magyarokért. Itt tényleg közösen kell fellépni, bár arról azért ne álmodjunk, hogy a budapesti kisszínház ügyéért a fél világot fellármázó Esterházy Péter ez esetben is riadóztatja majd a berlini művészeti akadémiát.”