„A tét, hogy az Európai Egyesült Államok-modell felé mozdulva életben tartják-e a sokkal szorosabbra fűzött s szigorúbban ellenőrzött közösséget, vagy klubbá silányítják. Ahhoz, hogy megfelelő történelmi távolságba tudjuk helyezni a csúcstalálkozó eseményeit, legalább egyet aludnunk kell rá. Merthogy előző éjszaka a résztvevők többségének egy percet sem sikerült, meg persze az élményeknek is ülepednie kell. Orbán Viktor tárgyalási módszerét bravúrként és hazárdjátékként is értelmezték Brüsszelben, ami biztos, a rendelkezésre álló mentőcsónakba mindenki befért, aki nyújtotta a kezét. Ne legyenek illúzióink, ezt a ladikot nem száguldásra tervezték, csónakunk szűkös és kényelmetlen, sok poggyászt a vízbe kell róla dobnunk. Vagyis immár – reálisan – nem a világ nagy gazdaságai között zajló versenyről beszélünk, hanem a felszínen maradásról. Ha az uniónak rossz, nekünk is az. Ma már nem vitás, hogy költségvetésünket újra kell tervezni, s a 2012-es év a mostaninál is küzdelmesebb lesz.
Szegény horvátok jobbkor is aláírhatták volna csatlakozási szerződésüket, bár így legalább megalapoztak annak a brüsszeli poénnak, hogy a többiek igazából a briteket cserélték le rájuk. Kedvezőbb történelmi körülmények közepette pezsgőt kellett volna körbekínálni a tanács épületében, kicsit mi is ünnepeltethettük volna magunkat, hiszen sokat tettünk déli szomszédunk közelgő belépéséért. A maratoni ülés idején azonban a kávé bizonyult a legnépszerűbb italnak. A füst felszállt, a tűzoltás folytatódik.”