Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Vegyenek példát Lengyelországról: mivel elégedetlenek voltak a 20%-os aránnyal, 2011 elején megszavazták a 35%-os női arányt a listákon, felkutatták és felkészítették a női jelölteket.
„Tisztelt Elnök úr, képviselőtársaim!
Önökhöz, a kétharmados kormánytöbbség képviselőihez fordulok ma, 3 nappal azelőtt, hogy a Ház a választójogi törvény módosítóiról szavaz, és ezzel a következő évtizedekre meghatározza a magyar választók, nők és férfiak demokratikus képviseletének ügyét.
A nők képviseleti arányának javítására szolgáló LMP-s javaslat sorsa is mutatja: mi messze pártok fölötti kérdésnek tekintjük azt, hogy szerény mértékben, a jelenlegi szégyenletes 9%-ról 16%-ra emeljük a nők arányát a parlamentben.
És tudom, hogy annak tekintik sokan Önök közül is. Önök között ma is itt ülnek azok, akik 2007-ben támogattak egy ennél erősebb javaslatot. Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Balog Zoltán, Bencsik János, Ékes Ilona, Dr. Fazekas Sándor, Dr. Gyimesi Endre, Halász János, Dr. Horváth János, Dr. Lázár János, Dr. Mátrai Márta, Nógrádi Zoltán. (...)
A felmérések szerint a társadalom 2/3-ada támogatja a célt, és sokan az eszközt is, köztük van Szalma Botond, a KDNP új alelnöke, sőt, XVI. Benedek pápa, aki nemrég egy beszédében idézte elődjét, II. János Pált, aki már 1995-ben úgy fogalmazott: ha szükséges, akár törvényi szabályozással is kell biztosítani a nők részvételét a közéletben. Vivien Reding, aki nemrég nagyon komolyan kérdőre vonta Önöket, már a cégeknél bevezetendő kvótán dolgozik, miközben mi még a politikaiért küzdünk.
Nem bízhatjuk a természetes kiválasztódásra ezt az ügyet, ez az érv hamis: 20 éve egyre több a női jelölt és mégis: pont ellenkezőleg fordul az arány, egyre kevesebben lesznek közülük képviselők. Ugyanis a pártközpontok döntésén múlik, hogy ki lesz képviselő. Ha az alkalmasságon múlna, sokkal több nőnek kéne itt lennie!
Vegyenek példát Lengyelországról: mivel elégedetlenek voltak a 20%-os aránnyal, 2011 elején megszavazták a 35%-os női arányt a listákon, felkutatták és felkészítették a női jelölteket és jelentősen tovább javítottak azon a helyzeten, amiről mi még csak álmodunk. A miniszterelnök kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült 50%-os arányt kiharcolni.
Ha nem szavazzák meg, akkor egyetlen módon tudják ezt a küzdelmünket leállítani, ha Önök, a parlamenti pártok, elsősorban a Fidesz bejelenti, hogy elfogadja az LMP kihívását és 33%-nál több nőt indít befutó helyen.”