„Régen nem várta a világ ennél mélyebb szorongással az új évet. Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy gondoljuk, hogy az előttünk álló esztendő a második világháború utáni korszak egyik legbonyolultabb és legtöbb kockázatot hordozó éve lesz. A maja naptár jövendölése a világ végéről így most aligha tesz jót az egyébként is épp világvége hangulatban lévő emberiségnek. Ám miközben a maja naptár a világ pusztulását vetíti előre, a kínai naptárban 2012 a Sárkány éve lesz (ez a mi időszámításunk szerint 2012. január 23-án kezdődik majd), és ott ettől éppen életerőt, sikerességet, dinamizmust várnak. És bizony azok a tektonikus mélységű változások, amelyek részben már el is kezdődtek, részben pedig még a szorongó emberiségre várnak, nagymértékben éppen a Sárkány hazájához, Kínához, illetve Kína és a Nyugat viszonyához kapcsolódnak. (...)
A keleti sárkány hatalmas erejével az emberi közösségeket igyekszik segíteni, például éppen az élet forrását jelentő víz eljuttatásával. De vajon mit gondoljunk ezek után arról, hogy a sok ezer éves szakrális talapzatra épülő Kína éppen a Nyugat végtelen mértéktelenségének modelljét valósítja meg, amelyről a Nyugat »főkonstruktőrei« legfeljebb csak álmodtak, de megvalósítaniuk soha nem sikerült…
A Sárkány éve vajon választ adhat-e arra a döntő kérdésre, hogy akkor most a jövő melyik sárkányé lesz tulajdonképpen? A nyugati sárkány a természetet brutálisan felzabáló, az emberi lét alapfeltételeit felélő, létpusztító sárkánya győzi majd le a mértéktartó keleti sárkányt? Vagy fordítva? Hosszú távon persze ez a kérdés nem kérdés, hisz a mértéktelen nyugati sárkány az általa elpusztított világgal magát is halálra ítéli.”