Szorongatók kívül és belül

„A miniszterelnök ezzel együtt magabiztosságot és optimizmust sugallt legutóbbi tévéinterjújában. Azt mondja: Magyarország erős. Alighanem úgy érti ezt, hogy Magyarország mindennek ellenére elég erős ahhoz, hogy ezeket a támadásokat elviselje, és megálljon a lábán. Lehet, hogy igaza van. Bízzunk benne! Ám az ország, a magyar társadalom és a kormány gyengeségeiről is tudnunk kell, azzal is számolni kell, mert a szorongattatásnak ebben az állapotában veszélyes lenne azok felett szemet hunyni. Nagyon rossz jel például, hogy az évtizedeken át rombolt, züllesztett és fosztogatott magyar társadalom éppen most kezdi megelégelni nyomorúságait, éppen akkor mutatja a bomlás jeleit, amikor leginkább össze kellene tartani. A bomlasztók pedig szeretik az ilyen helyzeteket, és igyekeznek rátelepülni minden elégedetlenségre. Azt például mindenki tudja, hogy évtizedek óta milyen gyalázatos az orvosok, ápolók fizetése. Az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájáról is sokaknak lehet fogalmuk, és a társadalom java ezt nagyra becsüli. Most azonban valami gyökeresen megváltozott. Évszázadok erkölcsi törvénye mintha most bomlana meg az orvosi gyógyító hivatás megszégyenítéséig is. Orvoscsoportok tartják készenlétben felmondólevelüket. Rezidensek fenyegetik – nemcsak a kormányt, a társadalmat is – azzal, hogy tömegesen távoznak az országból, ha nem kapnak azonnal komoly fizetésemelést. (...)

Ennek a kormánynak megvan még a magabiztos kormányzáshoz szükséges társadalmi háttere, de sokan tesznek érte, hogy leapasszák. A szorongattatás és a hajszoltság közepette, a nagy kapkodásban néha veszélyes és önveszélyes mozdulatokat tesz maga a kormány is. Ki tudja, milyen indíttatásból, olykor hirtelen elhatározásból lép hol a fékre, hol a gázra, váratlanul és rosszul avatkozik be a törvényhozás folyamatába, értetlenséget keltve hívei körében is (lásd: egyházi törvény, magánbiztosítók az egészségügyben). Vagy éppen régi és új balliberális érdekeket hagy érvényesülni változatlanul (lásd: kulturális élet).”