A Fidesz a virtuális valóság csapdájában

„Egyre erősödik a gyanúm, hogy jelenlegi vezetőink is valami teljesen más valóságban élnek, mint én. Erre akkor gondoltam először, amikor 2010 nyarán a kormány lelkesen bejelentette a vállalatok életét megkeserítő kis adók ritkításaként a házi pálinkafőzés adómentessé tételét. A gyanú fokozódott, amikor a személyi jövedelemadó kulcsának csökkentését a munkáltatói járulék emelésével és az adójóváírás miatti kötelező béremeléssel a munkaerőköltségek csökkentéseként ünnepelték.

A magánnyugdíj-pénztári tagok megzsarolásának nyugdíjvédelemként feltüntetése azonnal azokra nyomozós RPG-kre emlékeztetett, ahol a harmincas évek védelmi pénzt szedő maffiájával akadhat össze a játékos parti. A koki és saller osztása persze a legkevésbé szimpatikus, »hentelős« szerepjátékos típus képét villantotta fel.

És az események csak jöttek, jöttek. Egyre nagyobb elképedéssel hallgattam a szóvivők és vezető politikusok nyilatkozatait. Mintha valamelyikünk a Shadowrun vagy más fantáziavilág Magyarországán élne. Ilyenkor persze felmerül a kérdés: Melyikünk látja a valóságot, és melyikünk esett csapdába a képzelete alkotta világban? (...)

A dolog innen már nagyon aggasztóvá kezd válni. Ha az alternatív valóság csapdájába esett ember nem képes visszatérni a való világba, az hibás döntésekhez, értelmetlen cselekedetekhez vezet, ami igen sötét jövőt ígér a valódi világban élőknek is.

A szerepjátékost egyébként igen könnyű megkülönböztetni a fentiektől. Az alternatív világ rabja azt hiszi, maga alakíthatja a világ törvényeit. A szerepjátékos tudja, hogy bármennyire támogatja a játékrendszer a fantáziát, a kreatív megoldásokat, a játékszabályokat be kell tartania. Különben a parti tagjai, vagy a kalandmester kiejti a játékból.”