Amerika, mi és az IMF

„Az amerikaiak nem szokták meg, hogy barátaik köpnek a kritikájukra. A hangsúly a »barát« szón van, mert mi nem vagyunk Oroszország, Belarusz vagy Venezuela. Móres viszont olykor a hitszegő barátnak is kijár. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni; ott van. Képzelegni se szeretnék, de a Budapestről viharos sebességgel távozó IMF-delegáció dolga után vajon az Egyesült Államok mint a valutaalap főrészvényese milyen magatartást tanúsít a magyar hitelkérelemre nézve? A végrehajtó tanácsban az amerikai képviselő szavazata perdöntő lehet. Akkor, ha az unió – az általa igényelt törvénymódosítások megtétele és az alkotmányos aggályok magyar respektálása után – zöld utat ad a hitelezésnek. E nélkül nem megy. Kollégám megírta már: az IMF csak olyan, bajba jutott uniós tagországon segíthet, amelynek a jogrendje teljes harmóniában van az uniós alapszerződéssel. A mai magyar nincsen, a készülő még kevésbé.

Ám tegyük fel, végső soron az IMF dönt. Akkor majd jön egy telefonbeszélgetés, hasonló ahhoz, mint amilyen De la Rosiére akkori vezérigazgató és Donald Regan amerikai pénzügyminiszter között folyt Magyarország felvételének előestéjén (1982). Ha nincs az a bizonyos, vonakodó regani igen, akkor a Kádár-Magyarország tönkremegy. Ennyit arról, miért érdemes jóban lenni Amerikával.”