Igazságtétel

„Az Orbán-rezsim jogalkotása egyrészt annak a jól ismert jelenségnek a következménye, hogy a magyar társadalom egyelőre nem képes megfelelő módon szembenézni az ország huszadik századi történelmével. Mindenekelőtt Trianon okaival, a magyar holokauszt miatti egykori kormányzati és társadalmi felelősséggel, a kommunista eszmék terjedéséhez vezető tényezőkkel, a Kádár-rendszerhez való egykori viszonyulással. A közoktatástól kezdve a médianyilvánosságon át a politikai skandalumokig (Horn pufajkája, Medgyessy D–209-e, Orbán koronaúsztatása, Kerényi tablója) ezernyi jelét tapasztaljuk, hogy bal- és a jobboldal számottevő része saját történelmi legendáriumának foglya. Sajnos ez tükröződik a jobbpárti alaptörvény hazug történelmi narratívájában és az újabb igazságtételi törekvésekben.

A büntetési láz másik okát az aktuális politikai helyzetben találjuk meg. A sikertelen kormányzati másfél év, az apadó népszerűség, valamint a tornyosuló gazdasági és társadalmi gondok a Fideszt egyelőre abba az irányba terelik, hogy mindent elkövet a szavazótábora radikális, szélsőjobb felé nyitott részének megtartása érdekében. Úgy igyekszik kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, hogy ő maga valósítja meg a szélsőjobboldali párt programjának markáns elemeit, köztük az elmaradt felelősségre vonások pótlását Biszkutól Gyurcsányig. (Ahogy a szuverén.hu már jelezte, ez a stratégia bukásra van ítélve.)

A rendszerváltás tehát valóban lezáratlan, de nem a tömeges büntetőperek és az elvett anyagi javak visszaszolgáltatásának elmaradása miatt, hanem végső soron azért, mert az ország nem képes szembenézni antidemokratikus történelmi örökségével és annak máig ható következményeivel.”