„Ha létezne a polgári underground, mármint valami valóban szabad szellemi műhely vagy közösség, akkor már beható kutatásokat vagy legalább töprengéseket végeztek volna arról, hogy ez az önpusztító habitus Orbán Viktor sajátja-e, vagy a jobboldal egyes hagyományaiból ered. Mert hogy totális, Gyurcsányét magasan felülmúló hitelvesztéshez vezet, az már tisztán látszik.
Ha Orbán saját akaratából, személyiségéből fakadnak ezek a torzulások, akkor végső soron az lesz a megoldás, hogy a jobb kéz távoztában kézen fogja a bal kezet, és együtt lépnek le egy utolsó meghajlással, sűrű bocsánatkérések között. De ha ez a jobbos közönség reflexeiből, igényeiből jön, akkor a gyógyulás emberöltőkig tarthat.
Talán a vallásos, keresztény háttér teszi szükségessé, hogy politikai, gazdasági döntéseket mindenáron a természetjoghoz és az isteni igazsághoz kapcsoljanak? Van vajon egy önkéntelen, kényszeres dogmagyártási, kanonizációs drive a magyar jobboldalban? Muszáj mindig végleges, végletes, visszavonhatatlan, ex cathedra kijelentéseket tenni? Milyen szorongás vezet ide?
Egyáltalán fenntartható ez a legitimációs rendszer, ez a politika ma? Nem látják, hogyan kezdi ki az abszolút kinyilatkoztatásokat a globális szólásszabadság? Vagy esetleg tudták ők előre, hogy a vezetési módszereik csak teljes elszigeteltség és médiauralom mellett működhetnek, mert a legkisebb kételytől is óhatatlanul kirobban a röhögés? Ezért volt a médiatörvény kísérlete, ezért az akvizíciók? Azt hitték, hogy megteremthető egy olyan áhítatos médiatér, ahol senki nem meri felvetni, mi volt a duma egy éve vagy három napja?
A szcientológusoknál régi törvény, hogy a kritikus újságcikkek, leleplező könyvek olvasása bűn. Nem ők találták ki ezt persze, minden egyház erre törekedett, amíg tehette. Amikor aztán kinyílt a világ, jöttek a bűnbánatok egymás után. A tévedések beismerése, a nyilvános bocsika. Mármint a katolikusok már túl vannak ezen, speciel a szcientológusok nem jutottak még el a törzsfejlődésnek erre a szintjére, de nem is áll jól a szénájuk.”