Nőgyűlölők-e a keresztények?

Vallás- és egyházellenes olvasóknak pedig ajánlom, hogy olvassák VÉGIG ezt: http://mek.niif.hu/05300/05394/05394.htm

Ajánlott olvasmányok: * http://www.ojc.de/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming.html Gender Mainstreaming - a nemek összezavarása * http://www.magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25881/A_nemek_forradalma.pdf A nemek forradalma „Uniszex" társadalom - avagy „ha felnő, majd eldönti" Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?" Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!". Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce". Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek", „férfias szakmák", sem „női szerepek", nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1" és „szülő 2", - s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista". Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Szálasi már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó "férfinőt" teremt belőle." A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése - mindez az „egyenjogúság", a „nők felszabadítása" jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá", „valósítsd meg önmagad", „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi" és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki" lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga". A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És - amint válási és születési statisztikáink mutatják - még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek." (Buchanan) A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager", esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás", a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni", a világnak: Krisztus szeretetét." Továbbá: http://fonix.blog.hu/2008/09/07/julius_evola_feminizmus_es_heroikus_tradicio Most pedig IDÉZEK (!!!) magamtól, amit egy másik blogon írtam egy harcias kis feminista nőfelszabadító "forradalmárnak": "A „nukleáris család” (ez a kifejezés így nagyon hülyén hangzik angolból tükörfordítva) nem gazdasági kényszerűség miatt vesztette le a dominanciáját. Ha korábban a jelenleginél jóval primitívebb gazdasági termelőeszközök mellett biztosítható volt egy a jelenleginél jóval nagyobb méretű „nukleáris” család ellátása, akkor a mai gazdasági viszonyok miatt főleg megoldható lenne. Például ha legalább nagyjából átváltható lenne a mai életszínvonal középkori megfelelőjére, akkor azt kéne mondanunk, hogy egy jómódú középosztálybeli polgár a nyugati világban ma jobban él, mint a középkorban egy király. Az igények persze változtak, de ezek javarészt olyan igények, amelyek nem természetszerű szükségletek, sem az emberi értékeszményének megfelelő kulturális vívmányok gyarapításával nem jár. Így valójában egy mesterségesen, propaganda által keltett, valójában az emberi mivoltból egyáltalán nem következett igények feleltethetőek meg annak a „gazdasági kényszernek”, amiről te beszéltél. Afféle harcos kultúrmarxistaként gondolom nem ismeretlen jelenség az, hogy pl. a reklámok mesterséges keresletet generálnak. Ezen túl a nők tömeges családellenessé nevelése lehet maximum ok, nem valamiféle természetszerű szükségszerűség, mint ahogy a marxi „osztályharc” vagy a feminista „nemiharc”, mint antagonisztikus ellentét. Hogyha már voltál nekiállni ilyen triumfalista módon ítéleteket hozni, hogy „márpedig ez lesz” akkor én is fűzök ehhez néhány megjegyzést. Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy „a rothadó imperializmusnak sincs már sok éve hátra”, éppen így hangzik azon jóslatod is, hogy itt már elkerülhetetlen a liberalizmus-feminizmus „hamarosan” „kétség kívül” bekövetkező „végső győzelme”. Tudjuk, Huntington, meg a történelem vége, stb. Valójában éppen a természeti realitások fogják lerombolni ezt a rendszert. E rendszer csak a propaganda, a szellemi méreg folyamatos adagolásával tartható fenn. Amint kihúznák az emberek tömegével a dugót a falhoz, egész véletlenül az általad megugatott értékrendszerhez térnének vissza tömegesen. Ha pár ilyen álértelmiségi társadalombomlasztó „forradalmárt” félreállítanának, a könyveiket méltó helyére, a lángok közé vetnének, a társadalom spontán módon térne vissza az ősi és örök értékekhez. Te persze ezt nevezheted „ósdinak” és „elavultnak”, én ezen csak mosolygok. A te logikáddal például a Pitagorasz-tétel is „elavult” meg „reakcionárius”, hiszen már több, mint két és fél ezer éves. Ezt a korral érvelést, amely bizonyos nézeteket, szokásokat, irányzatokat pusztán azért jobbnak tart másoknál, mert azok újabbak, kronolátriának is nevezik..." Valójában a törvényszerűségek mindig bizonyos irányba mutatnak, és ez alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a jelenlegi nyugati megbomlott társadalomkép nem fog tudni örökké tartani, mert önmagától fullad ki. Szellemi értelemben, már most is lendületből megy, nem képes újratermelni önmagát. Így aztán vagy maga ébred tudatára autodestruktív voltának, és rázza le magáról szellemi métellyel szennyezőit, mint ló a hátáról a legyeket, vagy megteszik azt olyan közösségek, csoportok, akiket nem fertőzték meg olyan tömegesen e hamis ideológiák. Ez kézzelfogható lesz például az iszlám esetén. Az aposztata keresztény európainak nem lesz gyermeke, mert a férfiaiból egy cselekvésképtelen feminim nyámnyila alakot, a nőiből meg egy „önmegvalósítani” igyekvő andogrünt faragtak. Valójában nem a nagyobb pénisz legendájáért vonzódik sok fehér nő a színesbőrű (fekete vagy arab) férfi férfiakért, hanem azért a kulturális előnyért amit te nyilván gonosz hímsoviniszta ármánynak neveznél, én meg simán annak, hogy a nők valójában férfias férfira vágynak. Aki erős, határozott, akiről kinézik hogy képes megvédeni őket. Milyen érdekes, hogy már évtizede mérgezik az ideológiát hazug álpapjai az ifjúságunkat, mégsem sikerült a nőkből – néhány infernális kivételt leszámítva - egy genderista-feminista amazont faragni, hiszen továbbra is – mit ad Isten – nekik a férfias férfi kell. Mert a színesbőrű férfiak olyan kultúrából származnak, ahol még a nemi szerepeket nem verték szét, ahol a férfi férfi, aki cselekvőképes, mer kezdeményezni, nem egy 60 kilós sörösüvegvállú, kétes nemi identitású képződmény. Persze vannak még az államalkotó nemzetek fiai között is férfias férfiak, őket szokták elvbarátaid csipőből lenácizni, ld. reductio ad Hitlerum. Okfejtésemet „évszázadok patriarchális elnyomását megőrizni vágyóként” jellemezted, valójában ebben semmi nincs, csak címkézés. Innentől fogva körkörös érvelés az egész: amiről beszélek az nem jó, MERT az hímsoviniszta/patriarcáhális, amiről már kész is a prekoncepció: rossz. Innentől fogva az olvasó meg van kímélve az önálló gondolkodástól, hogy meg kelljen fogalmazni, hogy adott esetben mely nézőpontokat nem vettem (kellően) figyelembe, hanem el lett intézve azzal, hogy rámondtál néhány ilyen teljesen üres fogalmat, amely nem több mint ideológiai bunkósbot, üres politikai jelszó. Például az ilyen szavak, hogy „férfierőszak” nem tudom mivel jobb annál a vitatott kifejezésnél, hogy pl. „cigánybűnözés”. No meg már látom is, hogy a fejedben máris kirajzolódott az agresszív „elnyomó” férfi képe, ahogy Lolka és Bolka elképzeli mondjuk Szaúd-Arábiát. Csakhogy noha a keresztény tanítás szerint a család feje a férj, ez azonban nem jelenthet zsarnokoskodást, hanem józan irányítást, mely szeretettel és tisztelettel párosul. A feleség engedelmessége csak addig terjed, ameddig a férj fősége az isteni parancsokat tiszteletben tartja. Az „asszonyverő”, hatalmaskodó, feleségét megalázó férj képe nem a kereszténységből következik, hiszen az az előbbiek fényében a kereszténység fényében is tilos. Ha a múltban voltak is ilyen eltévelyedések azok nem a keresztény tanításból, hanem az emberi gyarlóságból, illetve a természeti szükségszerűségből adódóan létező alacsonyabb intelligenciával rendelkező társadalom osztályok alacsonyabb civilizáltsági fokából következtek. A keresztény tanításból nem következik az, hogy a nőnek el kellene viselnie minden megaláztatást vagy bántalmazást, sőt amennyiben a férj irányítói szerepének ellátására nem alkalmas, akkor neki kell átvennie, és gyakorolnia a család vezetését. Ezt bármilyen keresztény könyvben ellenőrizheted, ahol a családról van szó. A Biblia jó pár ilyen dolgot tartalmaz: „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.” (Kol 3:18-21) „ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint az élet kegyelmében örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.” (1Pt 3:7) No lám, tehát a kereszténység nem is nőgyűlölő vallás, amely állítólag csak a férfiak jogait hangsúlyozza, és a nőt valami alantas lénynek tekinti. Márpedig elvbarátaid így szeretnék beállítani, továbbá, hogy ő nélkülük az asszonyok rabigában, a gonosz hímsoviniszta ármány rabságában sínylődnének. Nem: a kereszténység méltóság tekintetében egyenlőnek tekinti a férfit és a nőt, azonban vallja, hogy a nemek fiziológiai különbségei és a lelki karakterbeli különbségek az örök isteni rendből következnek, csakúgy mint az ebből fakadó eltérő szerepek. Természetesen vannak kivételek, hiszen ha becsületesen végigtekintesz a kereszténység történetén láthatod, hogy igen is voltak olyan nők, akik nagytekintélyű teológusuk, misztikusok, egyházi írók lettek. És őket a „gonosz Egyház” nem visszaparancsolta a fakanál mellé, hanem sokakat szentté is avattak, hoppá. Sőt, noha keresztény vagyok, és így természetesen nem vagyok az iszlámnak, mint vallásnak pártolója, de mégis az igazságszeretet kötelez arra, hogy felhívjak figyelmedet, hogy az iszlám világban tapasztalható szélsőségek sem következnek automatikusan az iszlámból. Ezért ha alapos vitázó vagy, kérlek, olvasd el ezeket is: * http://www.iszlam.net/main.php?article=nohelyzet A nők helyzete a nyugati civilizációban * http://www.iszlam.net/main.php?article=swomen A nő helyzete az Iszlámban „Jó lenne, ha nem akarnád nők helyett, általánosságban kijelenteni, hogy mi a jó nekik” – Hehe, hehe. Jó kis mellébeszélés ez. Ezt én is visszalőhetem: a könyvet, amit belinkeltél éppenséggel ha jól láttam két férfi írta. Sőt a legtöbb ilyen liberális doktriner férfi: őket mért nem károgod le, hogy mért akarják megmondani, hogy mi a jó a nőknek? Mellesleg meg nem kell ahhoz nőnek lenni, hogy tudni lehessen, hogy létezik női lelki karakter, és abból következnek bizonyos dolgok. Ahhoz sem kell halnak lennem, hogy tudjam, hogy nem jó a halnak, ha kiveszem a vízből. Én például soha nem láttam feministát azért öklöt rázni, hogy nincs elég női kommandós, darukezelő mittomén. Vagy, hogy a sportversenyeken a követelmények nők számára eltér a férfiakétől. Hát egyenlőség van, nem? „Jó lenne, ha nem tartanád kötelességnek a gyerekszülést.” – Márpedig annak tartom, de ez persze pontosításra szorul. A gyermeknemzés illetve a megtermékenyülés nem minden egyes ember természetjogi kötelessége, ellenben az emberek többségéé az. A kereszténység is vallja, hogy vannak olyan kivételes emberek, akik az egész élethivatásukból következik a magányos életmód. És itt most nem csak a papi cölibátusra gondolok, hanem ilyen a világi életben is előfordul, mikor olyan államférfiak, mint pl. Deák Ferenc soha nem nősült meg, hiszen egész életet a politikának szentelte. És számtalan ilyen példa létezik. Természetesen nem akarnám gyermeknemzésre / gyermekszülésre kényszeríteni azokat a kivételes tehetséggel bíró személyeket, akiknek az élethivatásuk nem a családos életvitelre szolgál. Ellenben a társadalom 98-99%-ának igenis kötelessége, hiszen a család az ember természetes közege. Akik ma nem nemzenek / szülnek gyermeket, azok nem azért teszik ezt, mert élethivatásukat valami magasztos célnak szentelő kivételes géniuszok, hanem mert egy hazug, emberellenes propaganda és hamis embereszmény eltávolította őket az ember természetes élethivatásától. Persze mindennek társadalmi szinten meg lesz a böjtje. Akár így, akár úgy. Természetesen a könyvben nem a múlandó társadalmi konstrukciókat nevezik a „pap bácsikák” isteni örök igazságnak, hanem amik valóban azok. Természetesen nem tekintették a keresztények soha isteni örök igazságnak pl. a feudalizmust, ellenben azokat a tényeket, amikhez még hívőnek sem kell lenni, azokat viszont igen. Ezek a természetjogi igazságok, és ennek belátáshoz tényleg nem kell hívőnek lenni, csak a természetes ész fényénél belátni. Azt viszont elmulasztottad bebizonyítani, hogy a tradícionális, vagy ahogy te nevezted „nukleáris” család modellje pusztán egy múlandó társadalmi konstrukció volna: ezt prekoncepciózus módon feltételezted. De a tételed a történelem csapja agyon: ez a modell nem megdőlt bizonyos spontán módon eszkalálódó folyamatok által, hanem kívülről-felülről jövő mesterséges beavatkozással megdöntötték bizonyos társadalmmérnökösdésdit játszó álértelmiségi ideológusok. De hát a tapasztalat éppen azt mutatja, hogy ez se sikerült nagyon, még a fiatalok is később, ha megkomolyodnak, többé-kevésbé szüleik családfelfogásához térnek vissza (persze az alapok sok helyen nyilván hiányoznak). Az erőltett mozgolódás csak ezen ideológusok kétségbeesett frusztáltságáról tanúskodik, és most a meg nem értett próféta szerepében siránkoznak a nép mucsaiságán." "Én nem azokat a dolgokat neveztem öröknek, amelyről a történelem bebizonyította, hogy változott volna. Legjobb tudomásom szerint alapvetően az összes gerinces állatra igaz, hogy a hímnemű egyedek a dominánsabb a csoportokon belül. Az a gerincteleneknél (ld. fekete özvegy, hangyakirálynő) szokott előfordulni, hogy a nőnemű egyedek a dominánsak. Sok sikert ennek megváltoztatásához. A természet olyan, mint a bumeráng: egy időre eldobhatod, aztán visszaszáll, és pofánvág, szóval jobb tiszteletben tartani a szabályait. A szövegem nem csak csökönyösen ismétel egy állítást, hanem a gyakorlati életből vett példákat szemlélteti azt. Olyan példákkal, amelyekkel egy nemhívő személy is beláthatja ezeket. Ezért is hangsúlyoztam, hogy ezek nem vallásfelekezet függvénye, nem függ bizonyos szent szöveg, vagy valamely egyházi intézmény tekintélyétől az igazsága. Az, hogy egy bizonyos véleményt mennyire lehet komolyan venni, az sokszor messziről látszik róla. Például a kék-zöld foltos ember látványa valóban terrorról árulkodik, azonban ha egy szűk értelmiségi réteg, meg némely láthatóan frusztrációk tucatjaival küzdő nők kárognak mesterséges álproblémákról, azt igen is nem kell komolyan venni. Illetve annyiban igen, hogy a színvonalának megfelelő választ adunk rá. Láthatod, én sem „egy kiadás baszást” javasoltam neked, hanem tisztességgel válaszoltam neked, méghozzá részletesen. Ezt te mégsem becsülted annyira, hogy minimum figyelembe vedd. A nők elnyomását sem a kereszténység, sem én nem helyeslem. Máskérdés, hogy amit mi „elnyomás” alatt értünk, az egy egészen szűkebb kategória, mint amit te értesz ezen szó alatt. Te az „elnyomás” szó alá besorolsz egy sor olyan mindent, amelyet a józan emberek többsége nem tekint annak, főleg, hogy már több milliárd ember élte le az életet ilyen keretek között, igen gyakran sokkal boldogobban, mint amit a nagy feminista emancipátor „hölgyek” életvitele mutatott. Természetesen pár ember nem tudja megváltoztatni a családformát, nyilván már évszázados árokásás áll mögötte. Arról van szó, hogy egy bizonyos ideológia képviselői monopolizálják az értelmiségi közbeszédet, és „tudományosként” tüntetik fel saját világnézetüket. A XX. században ez az értelmiségi réteg szövetségesre lelt a globálkapitalizmus és a fogyasztói társadalom képében. E kettő együtt már elég tudatformáló erővel rendelkezik ahhoz, hogy a társadalom jelentős részét kiforgassa a tengelyéből. Az ember nem csak azért él rendszerint „nukleáris” családban, mert csak így lehet anyagilag kivitelezni a gyermeknevelést. Ez is hazug marxista nézet, hogy az emberi kapcsolatokat, és a társadalmi viszonyokat csupán gazdasági tényezők determinálják. Az ember lényénél fogva társas és érzelmes lény. Nem csak azért él az ember családban, mert csak így nem tud nem éhen halni, hanem mert igényli, hogy hozzá közel álló emberekkel ossza meg az életét. Attól még, hogy – ahogy fogalmaztál – „sikeresen” fel tud nevelni egy egyedülálló szülő is gyermeket, attól még ez nem egészséges, sem a szülő, sem a gyermek számára. A férfielnyomás helyett a mai valóság éppen az, hogy egy mai gyermek férfit igazából csak a televízióban meg az utcán lát. Egyedülálló anyuka neveli, az iskolában a tanárok ma már csak nőkből állnak. (Érdekes módon utóbbi alapján nem károg a bandád, hogy miért nincs elég férfi a tanári vagy a bírói karban.) A televízióban látott férfiminta meg inkább árt, mint használ. Ilyen viszonyok mellett macsó-társadalomról beszélni minimum röhej: a férfiak egyre feminizálódnak, nem egyszer hallani a rádióban olyan bemutatkozást, hogy „én egy harminc éves fiú vagyok”. A mai állapot nem fog sokáig tartani, mert valójában ebben az erőszakkal „felszabadított” állapotban az emberek boldogtalanabbak, és nem is találják a helyüket. Nekem ne mondja senki, hogy egy 35 éves „szingli” (jaj de szeretem ezeket a neologizmusokat) nőnek ez a típusú élet, amire mindig vágyott. Inkább ebbe került, aztán utólag jön a te bandád, és megideologizálja neki. De ez már utólagos magyarázkodás, gombhoz kabát." "...számtalan pszichológiai kutatás meg azt is kimutatta, hogy a nők a domináns férfiakhoz vonzódnak, na erre mit varrsz gombot? Ja, hogy az a gonosz hímsoviniszta ármány belenevelődése? Akkor mért van az, hogy ez a modell bukkant fel a teljesen különböző területeken kialakuló emberi civilizációk mindegyikében? Amit én előadtam, azt nem csak „egy egyház” vall magának, hanem a kereszténységnek jóformán mindegyik irányzata, felekezete. Katolikus, ortodox, protestáns, amit csak el tudsz képzelni. Judaizmus, iszlám, dettó. A keleti vallásokban sem jelent az egyenlő méltóság egyformaságot, egyetlen filozófiai irányzatot sem tudok a feminizmus előttről az emberiség ismert történelmében, amely ilyen masszívan nekiment volna a történelmileg spontán kialakult emberi együttélési modellnek. Épp ezért hangsúlyoztam, hogy ez nem hitkérdés, mert a természetjogi igazságok a tiszta ésszel beláthatóak. A családon belüli erőszak csakugyan létezik ma is, de az, hogy ez általános jelenség legyen ordas hazugság. Persze gondolom itt te is más értelemben használod a kifejezéseket, és nem csak a klasszikus „asszonyverést” érted ez alatt, hanem minden olyan formációt, ahol a férj a domináns szereplő a családban. Ez a te felfogásod szerint „erőszak”, meg „agresszió”, akkor is ha semmiféle fizikai bántalmazást nem is foglal magában. Meg itt szerintem a legfőbb gond az, hogy az agresszió meglétéből is nemi kérdést kreáltok, noha a dolog nem a nemi szerepekből adódik, hiszen az ilyenek rendszerint társadalmilag lecsúszott, hátrányos helyzetű családokban szoktak előfordulni. Magyarul ha a családon belüli erőszak ellen harcolsz, akkor nem a nemi szerepek ellen kéne verni a tamtamot, hanem az underclass rétegek civilizálásáért, az alkoholizmus ellen, stb. Az én Egyházam foglalkozott a nők kérdésével, kiemelte a méltóságukat, és elítélte az ellenek folyt erőszakot. Ha gondolod olvasd el: * http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=91 II. János Pál pápa a nő méltóságáról és hivatásáról * http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=77 II. János Pál pápa levele a nőknek Mivel erősen kétlem, hogy belemélyednél a linkjeimbe, ezért külön kiemelek néhány részt: „A nőnek óvakodnia kell attól, nehogy -- a férfi "uralma" alóli fölszabadulás nevében -- sajátos "nőies tulajdonságai" rovására férfias vonásokra tegyen szert. Félő, hogy az asszony ily módon akarja "tökéletesíteni önmagát", s ugyanakkor eltorzítja és elveszíti azt, ami az ő alapvető gazdagsága. Gazdagsága ugyanis igen nagy.” „A női természet sajátosságai nem csekélyebbek a férfi adottságainál, csupán mások. Az asszony -- miként a férfi is -- mint személy önmegvalósítását, hivatását és méltóságát csak adottságai alapján keresheti, a női természet gazdagsága alapján, melyet a teremtése napján az istenképiség és az Istenhez való hasonlóság sajátos kifejezéseként kapott örökségül. Csak ezen a módon küzdheti le a bűn örökségét, melyet a Szentírás így fejez ki: "Férjed után vágyakozol, ő pedig uralkodni fog rajtad." Ennek a rossz örökségnek a leküzdése minden egyes ember, asszony és férfi kötelessége nemzedékről nemzedékre. Mert valahányszor a férfi olyan bűnt enged meg magának, amivel az asszony személyi méltóságát és hivatását sérti, saját személyi méltósága és hivatása ellen cselekszik.” Egyébként ha valódi egyenlőséget akarsz, akkor vedd tekintetbe, hogy van ilyen is: http://en.wikipedia.org/wiki/Masculism nézd csak meg az általuk leírt panaszokat :) Ld. még http://en.wikipedia.org/wiki/Men%27s_rights "

A cikk jó, a címválasztás nem szerencsés. Valószínűleg provokatív akart lenni, de ez ebben a témában nem helyes. Az abortuszhoz - fogamzásgátláshoz való hozzáállás éppen napjainkban válik világossá egyre több ember előtt. - Kérdezte már valaki azokat a nőket, akinek abortuszuk miatt nem lehet soha gyerekük ? - Tudjuk, hogy egy harminc feletti lány hány mázsa gyógyszert szedett be, sokszor annak "érdekében", hogy 40 körül azért kínlódjon, hogy mégis lehessen gyereke ? - A tanult, művelt lányok életük legszebb éveit szalasztják el gyermek nélkül. A lehetőség nem tér vissza. Kis hányaduk szerencsés, aki házassában tanul, gyermek melett. - A gyermek önmagában rendezi az életet maga körül, és hajtóerő is. Nem kell pszichológushoz járni, és egyéb helyekre. A Nő Nőként tud működni. Környezete is szerencsésebb. - És arról még nem beszétünk, hogy meri az ember vétlennek nyilvánítani a 3 hónaposnál fiatalabb gyermekgyilkosságot, amikor később ugyanezt bünteti ? - Végül a legfontosabb: lányainknak meg kell mondani, hogy a fiúk öntudatlanul, genetikai okok miatt, mindíg fiatal és hűséges élettársat keresnek. Nem kell csodálkozni a kevés házasságon, ha a már nem hamvas, és sokat "megjárt" lányokat nem tudják elképzelni gyermekük anyjaként.

Kedves Szilvay Gergely! MÉG MA homofóbbá nyilvánítanak a "mások"... Csak azért szólok, hogy ne érjen a dolog váratlanul. :)