Ha lehetne mást!

„Karácsony pártjának nevében egy ígéret manifesztálódik: lehet más. Ennek nyomán a megszokott és unalomig ismert formulákból talán nem is kérnénk. Már csak azért sem, mert egyébként az LMP vonultatja föl az Országgyűlés legtehetségesebb ifjú politikusait: a sor Dorosz Dávidtól Scheiring Gáborig ér. A kínos Karácsony-mondat azonban éppen ellentétes azzal, ami az LMP politikájának ékköve: a politikai szervezet messzemenően következetesen képviseli a leszakadók, a szerencsétlenek, a kisebbségek érdekeit. Ezzel nem fér össze a »kerületi kiemelés«.

Egyebekben Karácsony már jelezte: nem lép vissza Lévai javára a második forduló előtt. Ez a lépés fölöttébb logikus, mivel az LMP-nek nincs szüksége arra, hogy a ciklusnak e szakaszában összemossák a szocialistákkal, különösen, ha az nem is ígér győzelmet. A politikus korábban úgy nyilatkozott: félreáll, ha »érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy meg lehessen verni a Fideszt«. Ez az óvatos megfogalmazás segíti most a magyarázkodásban, mivel tízpontos a különbség akkor is, ha Lévai és Karácsony voksait összeadjuk.

Ezzel együtt nem árt rögzíteni: az LMP legismertebb arcainak egyike simán alulmaradt a még mindig csupán támolygó, lesajnált MSZP támogatta jelölttel szemben. Az ellenzék ismét komoly jelzést kapott. Hiába a sok bizonytalan, ha nem talál politikai otthonra. A II. kerületi választás részvételi adatai jelzik: a budai szavazók döntő többsége nem tiltakozott ellenállhatatlan erővel a kormány politikája ellen. Sőt. Senkinek nem hitte el, hogy lehet más.”