Mennyire kapitalista Gyurcsány?

„Még a szó igazi értelmében liberális és valóban konzervatív polgártársaink is azon gondolkodnak, hogyan viszonyuljanak Gyurcsányhoz mint jelenséghez és pártalapítóhoz. Az utóbbi a könnyebb: aki egyéni szabadságot, valódi individualizmust, szociális és ökológiai korlátozások nélküli, minél laissez faire-ebb piacgazdaságot, kevés adóból fenntartott korlátozott államot akar, annak nincs dolga a Demokratikus Koalícióval, hiszen csak egy újabb baloldali (igaz, szociálliberális) párt alakult, hogyan is képviselhetné a mi érdekeinket. 

Gyurcsány mint jelenség bonyolultabb kérdés, hiszen egyrészt minden demokratának totálisan vissza illene utasítania azt a gyűlöletteli bosszú- és hecckampányt, amit a Nemzeti Együttműködés Orbánja folytat ellene Sukoró, államadósság és 2006 ősze ügyében (amiért Gyurcsány természetesen már rég megfizetett: ő még a miniszterelnök? Na ugye). Másrészt nem azt kéne nézni, mennyire akarja képviselni egy kétségkívül karizmatikus szoclib figura a konzlib értékrendet, hanem azt, hogy ez az értékrend ne csak valami guest star legyen mások party-ján.

»Kevésbé hibbant országban tehát Gyurcsány már rég megalapította volna a saját pártját. Továbbmegyek: kevésbé hibbant országban Gyurcsány sohasem, vagy csak nagyon rövid ideig lett volna szocialista színekben miniszterelnök« - írta teljesen találóan Tokfalvi kolléga, talán csak annyit tegyünk még hozzá: kevésbé hibbant országban egy Gyurcsányban fel sem merült volna, hogy posztmodern módon, békés egymás melletti jelentéktelenségben egy párton belül próbálja meg képviselni azt, ami csak kudarcra lehet ítélve, hiszen teljes képtelenség: a szociáldemokrata, a ballib, a konzervatív és a piacpárti liberális értékeket. Ilyen nincs, nem létezhet, és jó is, hogy nem. Gyurcsány demokrata, de ez az elképzelés nem az.”