„Tud-e az adott nemzeti, állami közösség a maga dolgairól önállóan dönteni (neveztessék e tény bárminek is), avagy külső, nála hatalmasabb erők kényének-kedvének van kitéve. És ezen semmit sem változtat az önként (és persze dalolva) vállalt IMF tagságunk, miként az Európai Unióba történt belépésünk ténye sem.
Hogy a nemzeti szuverenitásról szóló, túlságosan is elméletinek tetsző vita problematikáját a hétköznap eseményeire fordítsuk le, egyáltalán nem az itt a kérdés, hogy bizony felborult a magyar gazdaság és nyomában az államháztartás egyensúlya, meg hogy az bizony sürgősen helyreállítandó. Hanem sokkal inkább arra irányul a disputa e kicsiny nép és annak képviselői, no meg a nagyhatalmú nemzetközi pénzvilág urai között, hogy ezen, általuk kölcsönösen összehozott kalamajka helyrehozásának árát ugyan ki és mely arányban állja?
Tudniillik a régi gyarmati módszerekkel kis hazánkban maguknak extraprofitot termeltető multik, bankok és más nemzetek feletti hatalmasságok-e, avagy a miniszterelnöki körlevélben minap is biztatgatott (ettől persze rögtön pánikozó) honi nyugdíjasok, alkalmazottak és más kisegzisztenciák?“