„Jobbról folyamatosan noszogatnak, sőt ráncigálnak, és ha tudnak vonszolnak bennünket, hogy menjünk vissza a múltba, minél tovább, lehetőleg a középkorba. Erről elég sokszor írtam már – most inkább hagyom őket a pokolba, ahová valók, s ahová előbb-utóbb szépen el is viszi majd őket az ördög. Most inkább azokról hadd mondjak néhány szót, akik ezt a noszogatást, ráncigálást és vonszolást balról próbálják gyakorolni rajtunk.
Mert a bankárok és bankok, általában a kapitalizmus elleni hangulat és hangulatkeltés nemcsak a magyar kormányfő és kormánypártok köreiből árad, hanem baloldalról is. Itt az egyetlen mentség csak az, hogy ez az ellenérzés legalább elvi jellegű: nem osztja a tőkét gonosz külföldire és jótékony hazaira, mint azt a jobboldaliak teszik, hanem egyformán utál minden tőkést. Habár a multikat és különösen a bankárokat azért úgyszintén egy kicsit jobban. Majdnem mindenki tapsol például a »szerencsétlen« devizahitelesek megmentésének, gyakorlatilag – ilyen vagy olyan formában – az egész adófizető közösség terhére; holott egyiküket sem kényszerítették a homlokukhoz nyomott pisztollyal devizahitelek fölvételére a gonosz bankárok és alkalmazottaik. És ha a bankok végül netán csődbe mennének, mert a populista magyar kormány által rájuk rótt terhek elviseléséhez már az isten pénze sem lenne elég, hát ezek a nagy antikapitalisták megnézhetnék magukat, hová is jutottak. A középkorba, ahol az egyház tényleg hivatalosan tiltotta a kamatra való pénzkölcsönzést. De aztán még jobban meglepődnének, hogy bankárok még a középkorban is voltak, mivel hogy már akkor is szükség volt rájuk. A tiltás miatt nem keresztények folytattak – legalábbis nyíltan – ilyen tevékenységet, hanem főleg zsidók; de már valamikor a XII. században kiharcolták maguknak a pápánál a lombard pénzemberek, hogy ugyanolyan jogot kaphassanak ők is, mint amilyen a különben minden vonatkozásban jogfosztott zsidóké.”