„A kormány legsúlyosabb, legunortodoxabb húzása nem a hatalomcentralizálás, a béna gazdaságpolitika, meg a pitiáner farizeusság, ilyen eddig is volt. Hanem az alternatív valóság hivatalos politikává emelése. Ahol a zöld az piros, a kerek az szögletes, a növekedés az csökkenés, 2+2=5. És ahol kritika nem létezik, mert aki kritikus, az liberális, szocialista, rosszakaró, nemzetközi világösszeesküvő, kapitalista nemzetáruló stb. Aki pedig ilyen, az eleve, mintha nem is mondott volna semmit.
Kommunikációs célból szokás hazudozni, kettős beszédet folytatni, kicsit csúsztatni, trükkök százait bevetni. Na de egy rendes kettős beszédet folytató, átlagosan sunyi kabinetnél látszik, hogy miközben hintik a buta rizsát, aközben van valahol rejtve egy »jobbik fél«, amelyik azért lereagálja azt, amit a józan ész szerint le kellene, és az utolsó pillanatban legalább elrántja a kormányt.
Na de itt ez nem látszik. Az Orbán-kormány hetente nyeri az újabb és újabb csatákat az államadósság, a világ, a bankok, a spekulánsok, az uzsorások ellen. És ha néha becsúszik egy olyan blama, hogy az addig a pokol helytartójának kikiáltott IMF hirtelen szövetséges lesz? Semmi baj, másnap felkelnek, és nyomják tovább pont ugyanazt a szöveget. Matolcsy miniszter nemhogy csöndben nem marad, de rátesz még egy lapáttal, aztán meg még egy lapáttal. Meg nem jelent könyvek, háború utáni újjáépítéshez mérhető siker? Mi van?
Ilyen utoljára a nyilas lapokban volt, ahol a hős német-magyar hadak folyamatosan győzelmeket, frontvonal-kiigazításokat és rugalmas elszakadásokat hajtottak végre. Csak éppen az újabb és újabb lapszámokban egyre nyugatabbról érkeztek a dicső hadijelentések, pedig minden számban megígérték a csodafegyverek bevetését is. A Monty Python Erik a Viking című 1989-es filmjének az egyik poénja, hogy az atlantisziak már derékig vízben állva is a tények meghamisítójának nevezték azt, aki szerint süllyed a város. Ki gondolta volna, hogy 22 évvel ez után valakik ezt komolyan eljátsszák?”