Vége

„Az elmúlt tizenöt év legnehezebb helyzetébe kormányozta Orbán Magyarországot. Az éveken keresztül erőfeszítés nélkül is erős Magyarországot ígérő miniszterelnöknek másfél év kellett ahhoz, hogy a 2010 elején még felminősítésre esélyes államadósságot, befektetésre nem ajánlott bóvlivá züllesse. Nem kétséges, az IMF visszahívásával, a bóvlivá silányítással magérkezett a vég kezdete.

Orbán háborúja elbukott, a sérültek tömege meg nem tudja mit hoz a jövő. Ami világos: éles gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ennek persze drámai társadalmi, politikai következményei lehetnek.

Orbán mintha húzódozna a fel- és beismeréstől, de egy idő után nem lesz választása. (...) Azokban a hónapokban azért volt könnyű együttműködni a nemzetközi partnerekkel, mert mindig mi voltunk a kezdeményezők, mi tettük a dolgunkat, az IMF és az EU meg egyetértett velünk és tudomásul vette döntéseinket. Mi nem tőlük, hanem önmagunktól vártuk a megoldást. Így épült fel másfél év alatt a magyar gazdaságpolitika hitelessége, és hitték sokan 2010 tavaszán, hogy felminősítés jöhet.

Orbánékon nem látszik a felismerés. Sőt, azt mondják, hogy sikeresek vagyunk, a régi politikát kell folytatni, ők nem változtatnak semmin. Vakok és süketek, esetleg csak dacosak. De nyugodtan mondhatom, én, aki sokat tárgyaltam az EU-val és az IMF-fel, ez így nem fog menni. Nem kellene több pofont kapni, hogy belássák: vége.”