„Hazánkat bóvli kategóriába sorolták. Pedig csak a kormányunk, a parlamentünk és a pártjaink bóvlik, kivétel nélkül. Mondanám szívem szerint, de sajnos nem lenne igazam.
Ugyanis mi is bóvlik vagyunk sajnos. Mi, kedves honfitársaim, tízmilliónyian.
Bóvli az összes, ellenzéki, civil mozgalmunk, bóvli az összes jogászunk és minden más értelmiségünk. Bóvlik vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Megalkuvó, gyáva, közönyös, ostoba és hitetlen bóvlik.
Hiszen másfél éve nézzük ezt a gyalázatos, dilettáns, bűnös és bóvli ámokfutást. Tétlenül. (...)
A művelt és demokratikus világ ma már teljesen tisztán lát minket, és ennek megfelelően hozta meg ítéletét. Bóvliország lettünk. De csak rajtunk múlik, hogy meddig maradunk azok. Hetek alatt elzavarhatjuk ezeket a hazaáruló politikus-bűnözőket.
Nem kell mást tenni, csak össze kell fogni végre a hazai civil mozgalmaknak és a szakszervezeteknek. De ezúttal nemcsak egy néhány órás tüntetés erejéig.
Országos sztrájkokkal, folyamatos tömegdemonstrációkkal és útlezárásokkal kell nyomást gyakorolni. Egészen a győzelmünkig. Az erőnk megvan hozzá, ezt már bebizonyította a D-Day és október 23-a is. De az elszántságunk még hiányzik... Tényleg hiányzik?”