Változatok összeomlásra

„Ha kicsit elgondolkodunk ezen a gigantikus »erőforrás-szivattyún«, az anyagmegmaradás elvének elfogadásával azt kell feltételeznünk, hogy – mivel a világ teljes értéktermelése változatlanul gyorsan növekszik – ha van »fekete lyuk«, akkor valahol »fehér lyuknak« is léteznie kellene. Ha a világ döntő többsége vesztes, pedig az erőforrások bővülnek, akkor valahol léteznie kell egy hatalmas »szupernyertesnek« is. Az adósság ugyanis valójában »negatív vagyon«, tehát a kozmológia »szuperszimmetria« elve alapján valahol óriási vagyonoknak kell felhalmozódniuk. Kérdés, hogy a vagyonképződés melléktermékeként szétvert világban ugyan mihez is lehet kezdeni ezekkel a gigantikus vagyonokkal?

Ma nemcsak, hogy nincs válaszunk mindezekre, de valójában magát a kérdést sem lehet, szabad megfogalmazni. Egyszerűen azért nem, mert továbbra is csak a világot igazgató szuperstruktúra hamis metanyelvén lehet megszólalni, és mindig ugyanazokra a sehová sem vezető következtetésekre juthatunk. Az uralmi struktúrák – az amerikai elnöktől az Európai Bizottság elnökéig, a vezető országok miniszterelnökein keresztül a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójáig – talán jó szándékú, de szánalmas bábfigurák.

Amit látunk, azt úgy határozhatjuk meg: »jelenetek a bábok életéből«. A komolykodva meghozott döntésekről sorra kiderül, hogy már a startnál elbuktak.”