Körkörös támadás

„Gondolom kínosan lepte meg a nagy hitelminősítőket is, hogy mára kiestek a fideszesek kegyéből. Nem kellett volna elbízniuk magukat! Vélhetően fejükbe szálltak a korábbi elismerések, aminő volt például a mai miniszterelnöki szóvivőé, akinek 2008 tavaszán kétsége sem volt afelől, hogy hazánk kockázati besorolását a Standard and Poor's »a kormányzati alkalmatlanság és az elhibázott kormányzati intézkedések miatt rontotta le«. S hogy akkor eme alkalmatlanság és »kormányzati hazudozás miatt« váltunk - mennyire szerették ezt ellenzékben hajtogatni! - »a régió éllovasából a kontinens sereghajtójává«. Csak, ugye, a Standard and Poor's és társai (kezd összeállni a vádirat) fejébe szállt a dicsőség, ideje volt őket is móresre tanítani. A mai kormányszóvivő ezért is figyelmeztette őket, hogy voltaképpen nincs is jogosítványuk országok minősítésére. Merthogy többször is hibáztak, lám, más európai tekintélyek (attól azok, hogy velünk egyetérteni látszanak) szintén bírálták őket. Ami vitathatatlan, a bírálókat leginkább a megbíráltak nem szokták kedvelni, Kissinger mondta egyszer, hogy »nagy emberi hibám: képtelen vagyok száz százalékig egyetérteni az engem kritizálókkal«.

Eddig rendben volna, de még megoldandó feladat, hogy a nagy hitelminősítők megrendelői, a befektetők szerte a világban, közte a sok-sok milliárdot fiaztató nyugdíjalapok osszák e budapesti kormányvéleményt. Mert akkor nem is lesz semmi baj, a döntéshozók mindenfelé csak legyintenek holmi leminősítésre, a spekulánsok sem kapnak tőle vérszemet, s veszik a magyar államkötvényeket, mint a cukrot. S ha netán - természetesen minden alap nélkül - mégis besorolnak minket a rettegett bóvli kategóriába, s indokul (kétszer ugyanabba a folyóba lépve) képesek felemlíteni a budapesti kormányzati hazudozást is, akkor sincs semmi vész, majd ellensúlyozzuk őket pár szóvivői közleménnyel. Azok tökéletes hitelességéhez ugyanis nem férhet kétség.”