„Kicsit szorult szívvel nevetgéltem azon, hogy az esztergomi képviselők a halottak napján buszokat béreltek és a saját zsebükre szállították a város tömegközlekedés nélkül maradt polgárait. Talán az vezette őket ebben a jótékonyságban, hogy a lelkük mélyén maguk is beismerik: ők is tehetnek arról, hogy az ország egykori szellemi és közigazgatási fellegvára századnyit hullott vissza az időben. Úgy esett szét, ahogy sohase gondoltuk volna, hogy előfordulhat bármelyik magyar várossal. (...)
Olvasom: jobb ötlet híján olyasmikkel bíbelődnek, hogy a szegény emberek ne vihessék haza a halottaik hamvait! Ha már, akkor van egy javaslatom: a hatalom szerezze meg az utolsó éjszaka jogát azok fölött, akiket az ostoba politikájával nem hagy ugyan az út szélén, hanem inkább a halálba kerget. Legyen annyi becsület bennük, hogy az adósrabszolgaság áldozatait, a kilakoltatás elől az öngyilkosságba menekülőket ingyen, államilag eltemetik. Legyen a hatalomban annyi tisztesség, mint az esztergomi képviselőkben.”