Ha nyer a csapat

„Egervári az eredmények alapján jó munkát végez. S itt most nem csupán a számszerű eredményekre gondolok. Aki valaha is sportolt, akár csak lenn, a téren rúgta a labdát, az tudja, a csapatjáték a csapatszellem megteremtésénél kezdődik. A minap, a moldovai túra előtt elevenítettem fel, hogy a magyar válogatott egy éve még széteső csoport tüneteit mutatta. Egymásra mutogatás, bizalmatlanság, a szennyes kiteregetése jellemezte. E helyütt csupán egyetlen mondatot idéznék a kisinyovi sikert követő nyilatkozatokból. »Nagyon jól érzem magam ebben a csapatban, szenzációs itt játszani« – ezzel nyitotta gondolatait a második magyar gól szerzője, Rudolf Gergely. Akit egyébként a társai a meccs közben akár korholhattak is volna, mert több helyzetet úgy puskázott el, hogy talán szerencsésebb lett volna passzolni, de még szúró tekintet sem nyilallt feléje; a többiek erényeivel és hibáival együtt fogadják el »Rudit«.

Határtalan boldogság forrása a közösségi élmény, amit talán a labdarúgáson keresztül a legkönnyebb megtapasztalni. Jótékony hatása ráadásul kisugárzik, azt is eléri, aki nem tevékeny részese, csupán támogatója akar lenni eme közösségnek. Olyan erő, ami forintra ugyan nem váltható, de támaszt nyújt a bajban, önző világunkban különösen nagy kincs. Játékosan, a sport segítségével újra felfedezhetjük, hogy aztán átszője mindennapjainkat.

Ez persze már csakúgy az álmok mezeje, mint a magyar válogatott világbajnoki győzelme. De még mindig jobb újra és újra reménykedni, mint örök vesztesként végleg elhagyni a pályát.”