Üres falvak

„Barátainkat látogattuk meg tegnap egy kis hevesi zsákfaluban. Húsz éve vettek egy szoba-konyhából álló dülöngélő házacskát, melyet mára sok-sok munkával szépen rendbetettek. Ültünk a teraszon, fröccsöt ittunk, beszélgettünk.

Egyszer csak jó hangos szignált játszva házaló kereskedő érkezett az utcába, takarmányt árult. Alig ment el, jött a következő, kenyeret, péksüteményt hirdetett. És ez így ment egész délután, pár óra leforgása alatt négy-öt mozgóárus kínálta portékáját. Eközben, mint kiderült, a helyi boltban már cukrot sem lehet kapni, a kocsma meg évekkel ezelőtt bezárt.

Nincs könnyű válasz a kistelepülések gondjaira. De az elég világos, ha megszűnik minden, ami közös, a bolt, a kocsma, az iskola, akkor a falu nem falu többé. Csak házak halmaza. Tudom, nem kell emlékeztetni, hogy mi alattunk is sok iskola zárt be, vagy hogy nem egy kis postát váltott ki a mozgó posta.  A folyamat évek óta tart, és ha jól értem a helyi igazgatás átalakításának kormányzati terveit, akkor a falvak kiürülése még fel is fog gyorsulni.  Beszélnünk kellene nyugodtan, okosan arról, hogy van-e alternatíva.”