Tíz évig itt nem lesz növekedés

„A tavaly hivatalba lépett kormány gazdaságpolitikájának középpontjában viszont az államadóssággal szembeni küzdelem áll. Hogyan értékeli a kormány eddigi gazdaságpolitikai intézkedéseit?

Hiteltelennek és eredménytelennek. Eredménytelen, mert a tavalyi intézkedések egy része, elsősorban a személyijövedelemadó-bevételeknek a látványos elengedése azon alapult, hogy a társadalom jelentős része majd nyer és elkezd fogyasztani, amitől megindul a gazdasági növekedés, új munkahelyek teremtődnek... (...)

És miért mondja, hogy hiteltelen? Orbán Viktor folyamatosan az államadósság elleni harcról beszél és arról, hogy munkaalapú társadalom jön. Vagyis megpróbálja felkészíteni az embereket arra, amit az előbb mondott: többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért. Legalább elkezdődött a tudati váltás a politikában...

A proféta beszéljen önből. Szerintem hiteltelen, mert ugyan szent háborút hirdettek az államadósság ellen, ami azonban fránya módon tovább nő. Egyrészt mert nincs annyi elrabolható pénz - gondolok itt a magánnyugdíjpénztárak államosítására -, hogy az minden lyukat betömjön. Másrészt, mert az államadóssággal szembeni harc újsütetű túlbuzgóság. A Fidesz minden korban élen járt a felelőtlen túlköltekezés támogatásában. (...)

Mit lehetett volna tenni? A kormány egy rettenetesen nehéz helyzetet örökölt és végülis Magyarország nem süllyedt el a semmibe, talpon maradt...

Ezt a Bajnai-kormány érdemének tudnám be.

Meg persze a Chikán Attila által is nem túl szép megoldásnak nevezett magánnyugdíjpénztári államosításnak, ami papíron szebbé tette a helyzetet...

Alkotmányellenes eszközökkel mindig el lehet kenni ideig-óriág a problémát. Az a kérdés, hogy vannak-e olyan alkotmányos eszközök, amelyeket a kormány demokratikus felhatalmazás alapján használhat... Kiadáscsökkentésre lett volna szükség és lenne ma is, ez a legfontosabb. Nem az adókat kellett volna csökkenteni, hanem kisimítani az adóéket, vagyis a munkára rakódó összes közteher arányát alacsonyan rögzíteni. Ehhez a társadalombiztosítás reformját kellett volna összehangolni az adórendszerrel és nem a gyerektámogatásokat belenyomni az adózásba. Akkor az emberek világosan láthatták volna, hogy mekkora az adóteher. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, hogy valóban több legyen az igazi, versenyképes, profitábilis munkahely, ne pedig a közmunkahelyek száma gyarapodjon. Vagyis oktatási reform szükséges, a szakképzéstől a felsőoktatásig. A magyarországi egyetemek és főiskolák kétharmadát nyugodtan be lehetne zárni, a maradék egyharmadban viszont nem fejkvóta alapú finanszírozással, hanem részben tandíjjal, részben nagyobb mértékű, fix összegű állami támogatással, erős teljesítmény-követelmény támasztásával nemzetközi színvonalú oktatást kell biztosítani.”