„A korábban mindig kitüntetett népszerűséggel bíró elnöki pozíció még az általános pártpolitikai közhangulattal szemben is megvédte birtokosát: Göncz Árpád az MDF-kormány négy évében és az első Orbán-kormány két évében is a nemzet egységét jelentette és bírta. Mádl Ferenc a 2002-es kormányváltás után sem vesztette el a többség bizalmát, holott alapvetően fordult a politikai széljárás – és még a mindenkivel összekülönböző Sólyom László sem került soha ilyen mélyre. Schmittről a zöm viszont egész egyszerűen tudja azt, hogy kicsoda és micsoda – ezért így is kezeli, így is értékeli.
Ezért nem olvastam egyetlen évfordulós értékelést sem róla, ahol kvalitásait, eredményeit, a köztársaságért végzett munkáját méltatták volna. Még azok a kollégák sem írtak le ilyet, akik tényleg a piros telefonon kapják a témát és a kötelező véleményt. Megdöbbentő, de igaz: senki nem tud ma annyira fideszes lenni a magyar sajtóban, hogy Schmitt egy évét sikerként értékelje. Schmitt Pál köztársasági elnökként ugyanis védhetetlen és maga a csőd.”