Ócsásítás

„Tehát az állam sok pénzért építtet házakat, ám az adósok valószínűleg tovább nyögik az adósságot, megfejelve a bérleti díjjal. Az sem kétséges, hogy a bank egy összegben akarja a pénzt, és csak méltányosságból törleszthetnek részletekben a szerencsétlenek, amire újabb kamatot terhel a bank.

Másodszor egyáltalán nem biztos, hogy a leendő telepesek gazdálkodni szeretnének majd az ócsai Illatos úti telepen, ahol a környéken ujjal mutogatnak majd rájuk, a hátuk mögött összesúgnak a boltban, és még irigyelni is fogják őket, mert nekik ingyen adott az állam lakást. Az adósok lakásának megvásárlásával el lehetne kerülni a bélyeget, mindenki maradhatna a megszokott környezetében, és nem zúdulna egy csomó ember egy infrastruktúra nélküli mezőre.

Bizony, sokkal egyszerűbbnek és kevésbé költségesnek tűnik kiváltani az adósokat azzal, hogy az állam felvásárolja a lakásukat a felvett hitelösszegért, a bank meg benyeli, hogy egy fillér kamatot sem kap rá. Az állam és a bankok közötti megállapodás nélkül nem rendezhető érdemben a százezreket érintő probléma. És tetszik, nem tetszik, a bankoknak veszteséget kell elkönyvelniük, még így is jobban járnak, mint a soha nem fizető adósokkal. Sokan azt hiszik, hogy az örökösöknek fizetni kell az adósságot, de ez nem igaz, csak az örökség értékéig felelnek, márpedig ha valaki nem örököl semmit, akkor nincs mit fizetnie sem.”