Nyár végén

„Pár napot Horvátországban töltöttünk egy barátunk nyaralójában. Szombaton mentünk, tegnap jöttünk. Mi tagadás, ennyi elég is volt. Újra és újra rájövünk, hogy nincs egyetlen ember se a családban, aki nem akarna elbújni a nap elől, aki odalenne a sós tengervízért. Szóval megtartjuk korábbi szokásainkat: nyáron irány észak. Ettől függetlenül is kicsit kevesebbet foglalkoztam politikával. Ugyan a kötcsei postán rendre megveszem a napilapokat, de alapos olvasás helyett inkább csak átlapozom azokat. Melyek a vezető témák, mi a tálalás, ennyi elég is. A Kossuth Rádió hírei helyett meg a Rádió 1 és a Petőfi zenéjét hallgatom, miközben az vég nélküli vendégjárást kiszolgálva folyamatosan főzök: reggel, délben meg este.

Az persze még a felületes tájékozódás alapján is jól látszik, hogy cudar ősz elé nézünk. A kormány belső kereslet-élénkítésre alapozott, növekedéspártinak mondott gazdaságpolitikája csúfosan megbukott: se növekedés, se egyensúly. A következmények világosak, 600-700 milliárdos megszorításra lesz jövőre (részben már idén) szükség. A Munka Törvénykönyv tervezett módosítása nyilvánvalóan elfogadhatatlan a munkavállalóknak, és nem hiszem, hogy azt annyiban fogják hagyni. És akkor még nem említettem az oktatási rendszer feldúlásának szándékát, a települési önkormányzati jogok csorbításának tervét. De nem folytatom. Lassan az egész ország szembe fogja találni magát a Fidesszel. És akkor talán bénultságából megmozdulva képes lesz megvédeni magát. Mert demokratikus és szociális önvédelemre kell berendezkedni. Aztán majd jöhet az ellenállás is. Aztán meg…”