„A gólyákat figyeltem a napokban, és azt láttam, hogy a nagyranőtt gólyafiakat biza az anya kilöki a fészekből. A fiatal gólyák, szegények nagyon szomorúak voltak, mert nehéz repülni, de a jó szülők tudják, hogy még a hideg ősz előtt meg kell tanulniuk használni a szárnyaikat, mert a létért a gólyafiaknak is meg kell küzdeniük. Igen, meg kell tanuljatok bölcsen és okosan, alázatosan szeretni, jónak lenni, Isten képére és hasonlatoságára szépen felnőni, átalakulni. Végül is ez az egyetlen célja az embernek ezen a földön, ez az a menyegzős ruha, melyben majd Istennel egy asztalhoz ülhetünk.
Krisztus azt mondotta, hogy azt szeretné, hogy: az Ő öröme a mi örömünk legyen és így az örömünk teljes legyen. Hiszem, hogy Isten a teremtő jóság örömét, a gondviselő szeretet és a lehajló irgalom örömét akarja velünk megosztani ezen a földön.
Hajrá kedves fiatalok! Bátran előre! Ne hallgassatok a félénk nyafogókra, az élet egy csodálatos szép kaland, örömmel vállaljátok annak minden percét!”