Mi végre az elszámoltatás?

„Az MSZP vezérkara a kilencvenes évek végétől már csak a pillanat örö­meinek élt, és aszerint is politizált. Mindennél többet mond el a szocialista párt tudati és lelki állapotáról, hogy a »közemberek, az alkalmazottak, a szo­ciálisan rászorultak pártja« az új évez­redben már kizárólag dúsgazdag piaci szereplőkben volt képes meglátni mi­niszterelnökét. S amikor a jövőt kémle­li, újfent azt a Gyurcsány Ferencet vagy Bajnai Gordont tartaná Orbán Viktor legesélyesebb kihívójának, akikben a szemünk előtt épp összeomló világ a leginkább megtestesül...

Csoda-e, ha Szijjártó Péter szerint meg kell vizsgálni jogi eljárás lehetősé­gét azokkal a kormányfőkkel és pénz­ügyminiszterekkel szemben, akik a helyzet kialakításáért leginkább felelő­sek? Nagyon is ésszerű. A mai kormány­nak önérdeke tudatosítani a választók­kal, hogy kik is köveztették ki velük a semmibe vezető utat. S bár a minisz­terelnöki szóvivő szavai a hatályos jo­gi környezetben beválthatatlanok (az új jogszabályok ellenben már lehetősé­get nyújtanak a számonkérésre), még­sem haszontalanok. Világosan üzenik, hogy meg kell szűnnie annak a világnak, amelyben a politikusoknak nem kell el­számolniuk tetteikkel. A politikai elit iránt alaposan megcsappant bizalom enélkül visszaszerezhetetlen. Bizalom híján pedig a - sokat emlegetett - fékek és ellensúlyok rendszerére épült demok­rácia nem több színpadi díszletnél.”