Mentális Trianontól pusztulunk

„Egymást gyűlölő, önmagát emésztő nemzet pedig soha nem fog szaporodni. Felszámolt közösségeink romján bolyongunk, sem az egyházak, sem a civilek nem tudták magukat mentesíteni a hatalomért mindenre képes politikusok rombolásától. Mindezek tetejébe most egy olyan világot élünk, ahol a NER virtuális közösségén kívül minden egyéb autonóm szerveződést ellenségesen kezel a kormány. Ezért szünteti meg lényegében a magyar önkormányzati rendszert, ezért bízza Hoffmann Rózsára az iskolaigazgatók kiválasztását a helyi közösség (képviselők, munkaközösségek, érintett pedagógusok) helyett. Ezért dönt mostantól az országgyűlés (tehát a fideszes kétharmad) arról, hogy mi egyház és mi nem az.

De vajon egy olyan településen, ahol bezárják az iskolát, megszüntetik a helyi ügyintézést, a korábbi értelmiségi munkahelyek hűlt helyén csak árokkaszáló közmunka marad, ott vajon nő a gyerekvállalási kedv, szaporodik a betelepülő fiatal családok száma, vagy épp ellenkezőleg, elöregszik és elmúlik a falu? Na, például ezért is fogy a magyar.

Minderre pedig nincs gyors és instant megoldás. De annál biztosan többet is lehetne tenni, mint egyfelől felpörgetni az esztelen pénzbeszedést, másfelől pedig csak a holnappal gondolni. Az egészségügy »megmentése« például elképzelhetetlen a finanszírozás reformja nélkül – talán eltelt már annyi idő 2006 óta, hogy újra le lehet írni: a jelenlegi egy, állami TB képtelen 21. századi egészségügyi ellátást biztosítani, igenis több biztosítóra van szükség. Versenyezzenek, és legyen végre jobb a betegeknek, maradjon tovább egészséges és munkaképes a magyar. Legyen produktív és sokasodjék! És legyen okosabb, műveltebb, ezzel esélyesebb a munkaerőpiacon. Ehhez pedig olyan oktatás kell, ahol nem a hoffmanni brutalitás meg az egyházi expanziónak köszönhető napi áhítat, hanem a versenyképes tudás átadása a cél. Mindenkinek, nem csak a belbudai kivételezetteknek.”