„De valóban jó az, ami a felsőoktatásban az elmúlt évtizedben kialakult? Valóban szükség lesz-e a következő években a magyar gazdaságban olyan irdatlan mennyiségű turizmus-vendéglátás szakemberre, mint amennyit intézményeink képeznek? Szintén kételyek vetődnek fel a médiakommunikátorok jövőbeli szakirányú elhelyezkedéseivel kapcsolatban is, látva a masszívan magas jelentkezési számokat. Persze, ilyen vagy olyan munkahelyet lehet találni, de a szakképzettségnek megfelelőt egyre nehezebb. A kedvezőnek látszó foglalkoztatási statisztikák mögött is az van, hogy a diplomások viszonylag könnyen el tudnak helyezkedni, de jelentős részük csak úgy, hogy messze a képzettsége alatt. S mivel a magyar bérek igen alacsonyak, ezért a túlképzettek tömeges foglalkoztatása nem jelent problémát a munkaadóknak. (...)
Az államnak legalább két területen kellene beavatkoznia a folyamatba: egyfelől irányítania, orientálnia kellene a képzés struktúráját, a szakok indítását, hiszen a későbbiekben ennek a szerkezetnek kell majd megfeleltetni a munkakeresletet. Másfelől korlátozni kellene az állami finanszírozású felsőoktatási intézmények számát, mert a mai 70 főiskola és egyetem közvetlen és/vagy közvetett állami támogatása sem nem kívánatos, sem nem fenntartható.”